Hiába igyekszünk...

És van olyan, hogy a legjobb szándék is „rosszul” sül el…

Ugye eddig minden évben megajándékozta egymást Luca és D.( természetesen a ajándékot egyenlőre mi biztosítjuk). Most kari előtt ők voltak betegek (meg mi), kari után mi (meg asszem ők is), újév, új betegségek (itt is, ott is), úgyhogy ajándékozás még mindig nem volt.

Tegnap aztán nyélbe ütöttük ezt is.

Még anno, amikor Lucának vettük együtt Dájíval az ajándékot a Tescoban, még jóval karácsony előtt, Dávid ugye ott ült a bevásárlókocsiban, és ahogy a csajos játékok közt keringéltünk, egyszer csak kijelentette, hogy ő akar egy pónit. Így. Egy pónit. Én nagyon röhögtem, ahogy elképzeltem, amint autók helyett pónikat tologat, és ez annyira megragadta a fantáziámat, hogy persze másnap telefonon Gabinak is elmeséltem, hogy mi a gyerek leendő hobbija.

No, jött a karácsony, betegségek, Lucáékkal összefutni esélyünk nem volt, (igen, mi Gabival órákat beszélünk naponta telefonon, de az azért más…és különben is, már olyan előfizetésünk van, hogy ingyen beszélünk, úgyhogy nemszólbe), póni feledésbe merült…egész tegnapig.

Bár… Gabi már többször mondta, amikor újabb és újabb betegségek miatt már tizedszer halasztottuk el az ajándékozást, hogy a csudába, mire oda jutunk, hogy megkapják, addigra már rég nem lesz aktuális…én rötyögtem, mivel nem is tudtam, miről van szó, mondtam, nem baj, majd ha D. kinövi, mire megkapja, akkor hordja G…

Szóval délelőtt össznépileg, a három gyerek, Bobó meg én kisétáltunk eléjük a villamoshoz, aztán hazajöttünk. D. átadta az ajiját, megkapta a sajátját, egy ajándékszatyrot, benne…igen, egy édi lila (direkt nem rózsaszín) pónit… hát, először is kijelentette, hogy ő nem ilyet akart, majd még el is sírta magát… az, hogy a szatyorban volt egy, az illusztrátor által a nevére dedikált gyönyörű verseskötet, már hangyányit sem izgatta… Úgy sajnáltam szegény Gabit is, mert ez akkor, kari környékén tényleg örömöt okozott volna D-nek, mostanra viszont el is felejtette, hogy mire vágyott… de hát a betegségekről senki nem tehet…

Még az volt a mák, hogy titokban Gabi hozott még valamit, amit aztán pluszban átadott: egy autópálya mintás szőnyeget, ami az oviban D. egyik kedvence, és Lucának a szobájában ez volt eddig, most kapott csajosat, én meg elkuncsorogtam ezt Gabitól. Először D. rá se nézett, mélyen meg volt sértve a póni miatt (talán úgy érezte, hogy a férfiasságát vonták kétségbe???), de aztán az apja jó taktikával nekilátott rajta autókat tologatni (a szőnyegen, nem Dájín), amihez először D., majd Luca is lelkesen csatlakozott… így aztán 10 perc múlva már senkinek nem volt semmi gondja…sőt, később bújócskáztak is, majd megint szőnyegeztek…a pónit meg felraktam a polcra, legyen szem előtt… két nap múlva D. megint akarni fog egy pónit….

Azért a két kicsiről is teszek ide pár képet, nehogy mellőzve érezzék magukat...

Örülök, hogy Bobóék itt voltak, olyan jól éreztük magunkat... van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva ezek a kölkök tényleg nagy haverok lesznek, jókat fognak bandázni együtt (minket meg az Isten óvjon)... Végül is rábeszéltük ugye Bobót, hogy csak ma délelőtt menjen haza, ez így nekem is jobb volt, kicsit kevesebb időm maradt egyedül izgulni G. holnapi napján...