Betegség: vége!

Nos, ma "jajjdejójajjjdejóóóóóó" D. végre mehetett oviba. Namost, félreértés ne essék, az örömködés ilyen szintű kihangsúlyozása nem az én számból hangzott el, ezt D. mondta így, amikor reggel felkelt, és a "mehetek-e oviba" kérdésére igenlő választ kapott... de azért egyetértek. Mi meg mentünk Klárival kicsit cserkelni a belvárosba délelőtt, este meg megyek főzni... az idő is szép, kell ennél több??? (Igen, hétvégén is legyen jó idő... mohó vagyok, és telhetetlen, tudom, de az akarat mozdítja előre a világot...)