D. azért most már tud ám ravaszkodni is… pontosabban akár hazudni is a célja elérése érdekében. Történt ugyanis, hogy nem akartam neki reggel már kakaót adni (mondván, úgyis nemsoká indulunk az oviba, ott lesz finom reggeli, egye azt, ne kakaóval töltse meg a gyomrát)… nézte a mesét, és esküszöm, közben látványosan járt az agya. Egyszer csak megszólal:
-Anya, be szeretnék menni a szobámba, meg szeretném nézni, hogy rend van-e!
Ujuj. Gyanús. Engem sem ejtettek ám a fejem lágyára, és egyből levágtam, hogy valszeg’ a szobában maradt még egy kis dugikakaója estéről… És igen, És igen. Mert miután válaszoltam, hogy megnézheti, halálszéles vigyorral jött vissza fél perc után, kezében 3 kortynyi kakaó, és lelkendezett, hogy képzeljem, ezt találta az ágyban… arról elfelejtett beszámolni, hogy rend van-e…
És még egy: T. még tegnap mesélte, hogy amíg én főztem, ők mennyit játszottak az udvaron, jól lefárasztotta a kölköket. Erre tegnap este, amikor fektetem D.-t, egyszer csak megszólal:
-Anya, amikor te nem voltál itt, nagyon fárasztó napunk volt!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése