Megnövekedett nyúlszám

Tegnap óta Földváron vagyunk, már évek óta itt ér minket a húsvét.

Evés-ivás van dögivel, meg sok játék ( a gyerekek részéről), és még több nyulazás. Komolyan, nem tudom, hogy hány családba jött még ennyi nyuszi…

Igen, azt is tudom, hogy mindenkinél nagy polemizálás van, hogy most akkor a nyúl hozza-e az ajándékokat, avagy tojja, illetve hoz-e egyáltalán ajándékot, vagy csak csokit- és ki eszi meg azt a csokit??? Már ha a tojás marad, ugye…

Azt is olvastam többeknél, hogy igazi gond ebből akkor lehet, ha Apuka és Anyuka mondjuk az ország két végéből jött, és ugye az ilyes szokások tájegységenkét eléggé eltérően alakulnak (és akkor a modernizációról még nem is ejtünk szót)., és mondjuk mindenki a saját gyerekkorának a szokásait akarja meghonosítani a saját gyerekeinél is. Nekünk nagy szerencsénk, hogy a férjemmel nem olyan messze egymástól nőttünk fel (Somogy megye mindkettőnknél), úgyhogy az alapok adottak voltak: a nyuszi HOZZA a csokit, és hoz mellé ajándékot is. De ajiból kicsit hoz, mer’ kisebb a befolyása, mint a Jézuskának. Meg különben is, gyerekem, nemrég volt a szülinapod, elég legyen.

Viszont minálunk ezt mindenki szépen be is tartotta, (márhogy csoki-ajándék), és a nyulak elég szép számmal vonultak fel: Imre-nyuszi már tegnap délután elszórta a dolgait az egyik sarokban, bár ő a gyerekeknek „csak” játékot hozott, Apának hozott némi csokit (és tudta pontosan, hogy Apa a marcipánosat szereti a legjobban…), nekem egy rúd szalámit (szerintem ez a nyúl olvassa a blogot…). Ma reggel nem jött egy nyúl sem, mert esett az eső, úgyhogy máshova mentek szórni, de az ebéd utáni alvás alatt a kertben megnőtt a forgalom, egymást kerülgették a nyulak: Apa-Anya nyúl, Klári nagyi nyula, és a Katika nyula. Ezek mind lelkes nyulak voltak, csokival ÉS játékkal, úgyhogy a gyerekek felkelés után fejenként három fészket találtak a kertben. Jó napjuk volt, szerintem a jövő héten kérnek egy-egy lottót (most úgyis megint milliárd felett lehet nyerni, úgyhogy ha kérnek, veszek is nekik…). Mindenesetre mi örültünk az örömüknek, és lelkesen segítettünk pusztítani a rengeteg csokit… Vacsinál kevés süti fogyott…

Ja, és ideteszem a kedvenc húsvéti karikatúrámat is… ezt minden évben látom itt vagy amott, és mindig tudok rajta nevetgélni…