Tegnap délután, mikor Gáborral mentünk Dájíért, fújt ugyan a szél, de én mégis úgy döntöttem, hogy elfogyaszthatjuk az idei első fagyit… megmondom a tutit: a gyerek már vagy egy hete emlegeti, hogy fagyit akar, de eddig keményen kitartottam amellett, hogy még nincs ehhez elég jó idő, de most valahogy annyira megkívántam napközben én is egy adagot, hogy bevallom: én pendítettem meg, hogy esetleg megnézzük-e, hátha van már a pék néninél fagyi? Nanáhogy ráharapott a gyerek, úgyhogy elballagtunk az idei első fagyiért. Odafelé természetesen már jóval hidegebbnek éreztem a szelet, és átkoztam magam a mohóságomért (már hogy az én mohóságom miatt fog torokgyulladást kapni ), de meg kell nyugtassak mindenkit: néztem az órát, és 42 perc alatt fogyott el egy gombóc fagyi… igen, én sem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt nem olvad rommá… lehet, hogy tényleg hideg volt a szél??? Mindegy, ennyi idő alatt plusz 4 fok felett már folyósra olvad a jégkocka is tán, nemhogy a fagyi, úgyhogy tán nem lesz torokgyulladás belőle, gondoltam…. Nem lett.
Éjszaka arra ébredtem, hogy D. kétségbeesetten hív… alighogy átértem (pedig ugye így négy év után, legmélyebb álmomból felkeltve is, ha hallom a hangjukon, hogy sürgős, 2 másodperc a szintidőm mindkét szobába) láttam, hogy nagy a baj: D. sápadtan ül az ágyon… épp mondani akartam, hogy hajoljon ki a padló fölé, de máris elkéstem ezzel. Az egész vacsi, és az azóta elfogyasztott kakaó az ágyon landolt, beterítve az ágyneműt, matracot, mindent… ilyenkor általában áthúzom rögtön az egész miskulanciát, de most bevallom, reggelre halasztottam a projektet, rázártam az ajtót, D-t (akinek pillanatok alatt visszatért a színe) átvittem a mi ágyunkba, és mint a kő, aludtunk reggelig. Reggel élénken ébredt, és bár egyszer azt mondta, hogy nem akar oviba menni, mert beteg, mihelyt Gábor is megjelent a nappaliban, olyan viháncba fogott vele, hogy egyszerűen nem hittem el, hogy komolyan baj van…
Arra gyanakodtam, hogy ezt inkább a kakaó mennyisége okozhatta, és ravasz cselt eszeltem ki: ártatlanul megjegyeztem, hogy okés, maradjon velem itthon, bár sajnálom, mert akkor délután kimarad a fagyizás, pedig mára tényleg huszon-iksz fokot ígértek…
Legközelebb asszem inkább tényleg elhiszem neki, hogy nincs jól… ugyanis fél tízkor már újra itthon is volt csórikám, ugyanis felhívtak az oviból, hogy megint hányt, meg a hasa is megy… és azóta csak fekszik… annyira odavan, hogy délben kénytelen voltam egyedül hagyni a lakásban, amíg elrohantam Gáborért… igaz, hogy ez összesen 13 percet vett igénybe (futás odafelé, gyerek benti cipőstől babakocsiba bevág, D. állapotáról gyors tájékoztatás az óvónőknek, majd futás haza), és mikor hazaértem, D. aludt, de akkor is, mégiscsak most maradt egyedül először a lakásban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése