Tegnap délelőtt vásárolgatással töltöttük az időt, majd amikor hazaértünk, kihajtottuk a kölköket a kertbe, mert azalatt legalább nyugodtan ki tudtunk pakolni. Mikor azzal kész voltunk, T. kiment a gyerekekhez, én meg nekiláttam az ebéd melegítésének. Egyszer csak D. kiabál: Anya!!! Gyere!!!! Gyere gyorsan!!!!
T. ott tipródik a medence szélén, majd mikor odaérek, mutatja, hogy egy szegény kis süni belepottyant a medencébe… még jó, hogy nem volt benne víz (bár így megütötte magát valószínűleg). Úszhatott volna szegény, míg kihalászom (az elmúlt években már volt erre is példa). Gyorsan bemásztam, szegény állat úgy le volt zsibbadva, hogy esze ágában sem volt menekülni, összegömbölyödni sem akart, épp hogy kicsit összehúzta magát, amikor kézbe vettem…. Kitettem a homokozó tetejére, a gyerekeknek a lelkére kötöttem (igen, hiszek a csodákban), hogy ne piszkálják, de nézzék meg alaposan, aztán, ha kicsodálkozták magukat, majd betesszük a bokrok közé, had regenerálódjon nyugiban. Bementem egy kis áfonyáért 2(esznek a sünök áfonyát???), majd mikor visszaértem, láttam, hogy a két kölök majd’ ráesik szegény állatkára…odamegyek, D. észrevesz, és boldogan közli:
- Nézd, Anya!!! Feldíszítettük a sünit!!!!!
Sose’ láttam még ilyen szép sünit….
De nyugi, ezután tényleg betettem csórikámat a bokrok közé, és tíz perc múlva jött is Dáj, hogy biztos nem lett baja, mert „elsétált”.
nahhh... én is szeretem a háziállatokat :) Fűnyíráskor én egy siklót találtam... vagy a fűnyíró találta??? mán nem is emlékszem... Én nem voltam ilyen humánus mint Te... szegény csórikám így is félhosszal mutatkozott be a gyerekek nem kis ijedségére :))) aztán megkíméltük a további szenvedéstől...
VálaszTörlésMiután a tetemben még gyönyörködni akartak berántottam a fűnyírót elkezdtem tolni... mire egy nagy varangy vágódott ki :)))) brrr... na ekkor mondtam, hogy mielőtt a gyerekeim állatgyilkosnak tartanak abba kéne hagynom a fűnyírást.. :)))