És még azt is sikerült megoldanunk, hogy ennyi nyúl után még tegnap is kaphassanak csokit a gyerekek… igen, a locsolásért, kindert. Nyugi, kaptak piros (lila, kék) tojást is, de abban ugye nincs ajándék, csak sárgája. Amit D. pl. nem is eszik meg főtten. Bár az igaz, hogy a fehérjét meg nagyon szereti, és meg is ette az asztalra kitett hímes tojások jó nagy százalékát,úgyhogy neki nyugodtan lehet adni kindert, úgyis csak szétszedi, és kibányássza az ajit. Csak arra kell ügyelni, hogy a csokit utána rejtsük el, mert G. viszont nem ilyen finnyás.
Viszont muszáj megjegyeznem, hogy szerintem az én gyerekem mondja a legaranyosabban a locsolóverset… és nekem is nagy meglepi volt a vers, ugyanis az oviban tanulta, teljes titokban, és ma reggelig (na jó, péntek délutánig, de tényleg csak akkor árulta el, hogy ő ilyet is tud) nem is hallottuk… a Mama meg Kati lepetéztek a gyönyörtől, mi meg csak könnyes szemmel néztük. Ja, a vers:
Én még kicsi vagyok
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Szabad-e locsolni????? (És itt a hatás kedvéért még ugrik is egy párat egy helyben, gondolom, hogy nyomatékot adjon a szavainak… vagy hogy nagyobbnak látszódjon???)
A locsolkodáson kívül is volt egyébként program tegnapra. Tervbe vettük, hogy elsétálunk hattyúkat etetni a Balaton partra, de két árva kacsán kívül nem volt ottan kiket etetni… és azok is a félénk fajtából voltak… Én nem tudom. Máskor mindig annyi madárféle versen ott a kenyérért, hogy 2 kilót is képesek befalni… lehet, hogy a madarak is ünneplik Jézust?
De azért a kölkök jól érezték magukat, főleg visszafelé a játszótéren, lehetett libikókázni, homokot szórni, szóval csupa érdekes dolog… igaz, hogy hazafelé főleg már csak a nyakunkban sétáltak, de legalább nem ugráltak annyit a kocsiban,a mikor jöttünk hazafelé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése