Dájíékat minden szerdán a kerületi Sportkastélyba viszik edzésre (Gáborék a tornaterembe szoktak lemenni „mozogni”, és csütörtökönként Dávidéknak szintén az óvodai tornaterembe megy „házhoz” Péter bácsi, az edző), de persze nem lehet minden héten bemenni, megnézni, hogy pontosan mit is csinálnak… és hát ugye minden szülő kíváncsi, ezért bevezették az alkalmi „nyílt edzést”. Ami ma volt. Csuda aranyosak voltak a kölkök, és ami fő, nagyon ügyesek. És milyen nagyon boldogok voltak, hogy ott voltak a szülők!!! Szegény Péter bácsinak most valószínűleg lényegesen nehezebb dolga volt, mint egyébkkor, mert minden gyerek a galériára való felintegetéssel-kiabálással-puszidobálással töltötte az első perceket, de aztán azért rend lett, és megnézhettük, mit is tudnak a gyerekek. Hát, kérem szépen, most minden túlzás nélkül: látszik, hogy sok melót raktak bele… mindenki tud előre-hátra bukfencezni, megy a spicc-pipa, vagy ötféle ugrálás fél- és páros lábon, tudnak hidat csinálni… És tudom, hogy ezek nagy részét egy bármely négyéves megcsinálja, de akkor is. Tetszik a rendszer, a fegyelemre nevelés, hogy tudják, hogy edzés van, és nem rohangálás sorban álláskor, hanem figyelünk az edzőre…stb. Szerintem értitek.
És igen, néhányszor persze majd’ elbőgtem magam… mert persze az én fiam volt a legügyibb : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése