Iskolagondok

Ma újabb szülőin kellett részt vennem, ezúttal D. okán. Kicsit le is vagyok zsibbadva, megmondom a tutit… Egyrészt, még mindig nem igazán tudom eldönteni, hogy hát akkor jövőre már kezdje-e az iskolát a gyerek, avagy se, másrészt meg, mikor elmondták, hogy most mit kell tudnia egy elsősnek, meg is sajnáltam a kölköket… Okéoké, én írattam olyan oviba, ahol már kezdettől „tanulnak”, de azért szerintem vannak olyan dolgok, amiket a mi korunkban az iskola tanított meg a gyereknek… most meg ott a hosszú lista, hogy miket kell tudni, mire elsőbe megy…

A jó az, hogy ugye én maximálisan megbízom a Viki néniben is, meg úgy általában az ovis nevelőkben, és ráadásul jött egy új Tamás bácsi a régi Tamás bácsi helyére, és most Ő fogja az iskola előkészítő foglalkozásokat csinálni, és ahogy beszélt az egészről, az nekem nagyon tetszett… ha valaki beleveri D-be az alapokat, akkor az Ő lesz.

Az már csak hab a tortán, hogy D.már ismeri Tamás bácsit az uszodából, kedveli is, úgyhogy legalább ezt kipipálhatjuk.

Ettől függetlenül még lesz pár álmatlan éjszakám, mire döntünk…

G.és a harapós WC.

És most essék szó G. szobatisztaságáról. Az van, hogy napközben már nem kell neki pelus, illetve a kakihoz tulajdonképpen kéne, mert az istennek sem hajlandó bilibe/wc-be kakilni…. félrevonul, elintézi, majd sipákol, hogy cseréljünk rajt cuccot. Ha mondom neki, hogy ezt nem itt kéne intézni, akkor hevesen tiltakozik. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem ül rá a WC-re, akkor közölte, hogy azért, mert a WC őt megharapta… Az egyetlen dolog,ami eszembe jut, az az, hogy valszeg amikor azon ritka alkalmak egyike volt, hogy oda sikerált a kaki (mert volt ilyen), akkor volt egy kis szorulása, fájt neki,és arra a megoldásra lyukadt ki, hogy a WC harap….

Mindegy, ezt majdcsak leküzdjük…. minden nap imádkozom kicsit, hogy üljön rá a bilire, de erőltetni nem fogom… Meg is beszéltük a Krisztivel is az oviban, hogy valószínűleg az is használ majd, hogy látja a többieket (és senki sem visel már pelenkát), hogy hogy intézik a dolgot.

Na, tegnapelőtt este fürdés után aztán közölte, hogy neki már éjjelre sem kell pelus(pontosabban szólva hisztizett, hogy nem veszi fel, mert „meglátják”… tehát szégyelli…). Mondtam neki, hogy oké, akkkor próbáljuk ki… szól nekem éjszaka, ha kell pisilni? Igen.

És tádáááám:éjjel fél három fele szólongatott, hogy anya-anya, mentem,pisiltünk, reggel szárazon kelt… múlt éjjel dettó ezvolt.

Úgyhogy a pelusok elrekkentve. Tudom, hogy lesz még bepisilős éjjel, de pelust soha többet nem adok rá… ha már egyszer levettük, ne kerüljön vissza, nem igaz?

Első nap...

Reggel szó nélkül, sőt lelkesen vették fel az egyenruhát, bár a fotózástól D. mereven elzárkózott,úgyhogy ennél jobb képpel sajnos egyenlőre nem tudok szolgálni… Mindenesetre mikkor már arról volt szó, hogy lehet felpattanni a bringára, és irány az ovi, akkor egyből megszűnt a duzzogás… D. rettentő büszke volt magára, hogy Ő már nagycsoportos! Én meg elmerengtem (jó szokásom szerint) mert hát ugye ilyenkor olyan nagyon közelinek tűnik a legeslegelső ovis nap… és tessék, nagycsoportosok lettünk seperc alatt.

De azért vannak dolgok, amik nem változtak azóta se: délután, mikor mentem értük, rögtön közölték, hogy menjünk a pékhez, és kérdésemre, miszerint mi volt ma az oviban, jött a szokásos válasz egyből: semmi. Beindult az év…

Ovisjel rulez!!???

Péntek  reggel leesett, hogy hát azt kérték, hogy az egyenruhába legyen belehímezve a jelük, vagy rávarrva ilyen kis címkén. Címkét nem tudtam beszerezni, csak nagyon nagy méretűt itt az utcavégi textilesnél, az jó lesz a sportzsákra, nade a póló? Nem baj, nem estem kétségbe: két napig hímezgettem a pólókat… mondjuk D-vel nem volt olyan nagyon nehéz dolgom, lévén Ő félhold, de G. jele teknősbéka…tegyétek a szívetekre a kezeteket: hímeztetek már teknőst???? Nem olyan egyszerű ám…..

D. megszólal

Szelektálom a játékokat, persze előkerülnek régi kedvencek. A gyerekek körbeállnak, egyszer csak D. felkiált:
-Anya! Neked most Heurékád van! Megtaláltad a régi játékomat!!!

Itthon vannak

Befutottak a prücskök, és persze minden új volt. Újnak tűnnek a régi játékok, új az ágy, anyaszeretemaszobám, miden van… írni esélytelen, de van négy napunk visszarázódni még ovikezdés előtt.

Ja, a legnagyobb élmény nekik persze a négy kiscica, akik még most nagyon bátortalanok, de már edződnek….