Első mosolyom Apának

Ma reggel jól megleptem Apát...Szegény, annyira rosszkedvűnek tűnt reggel, egy csomószor elmondta, hogy nincs kedve menni dolgozni, gondoltam, megpróbálom valamivel feldobni, úgyhogy amikor odajött hozzám elköszönni, akkor visszamosolyogtam rá Képzeljétek, még meg is hatódottElhiszem én is, hogy szívesebben lenne velünk itthon, de hát ahogy mondani szokták, valakinek pénzt is kéne keresni Egyébként ma nekem sem volt valami jó kedvem, olyan esős-borús az idő....Anya előszedte nekem a csörgőzsirit, ővele jól el tudok beszélgetni, és az megnyugtat:

Aztán Apa ígéretéhez híven hamar hazajött, és elvittek engem életem első Nagybevásárlására!!! Beraktak a menő autósülésembe, oszt'hajrá!
Én láttam rajtuk, hogy azért izgulnak, és elég vicces volt nézni, ahogy a tömegben próbáltak a bevásárlókosárral, amin én is ültem, úgy lavírozi, hogy soha senkinek ne menjenek neki, és közben sűrűn emlegetnek valami parasztokat,akik nem átallanak hangosan szólni egymáshoz,pedig engem nem zavart senki és semmiJó kaland volt!