Jó kis hétvége

Kár, hogy az ilyen jó kis kis hétvégék ilyen nagyon gyorsan elszállnak...Szombaton jött Viranagyi Bóbitával, Bóbit gyorsan fel is köszöntöttük, igaz, utólag,de hát aki Anyát ismeri, az een egy csöppöt sem lepődik meg, így volt ez régen is, és most én sem könnyítek a helyzetén....De nem bánta nagyon, kapott szép táskát (ezek a nők...a 100. táskának is tudnak örülni...én szívem szerint cumit vettem volna, de Anya szerint az Neki már nem való). Én is boldog névnapot kívántam, de aztán úgy lekötött a blúza a Bobónak, hogy minden másról elfeledkeztem!Marha jó kis mintái voltak! Anya legtöbbször csak sima pólót hord, úgyhogy ilyet ritkán látok ilyen közelről

Na aztán este volt nagy fürdőzés, Bobó vetkőztetett, Nagyi fürdetett, Apa ki lett szorítva most a posztjáról teljesen...
Szóval, jó kis este volt.
Másnap reggel, amikor felkeltünk, Anya adott enni, aztán megint a pihenőszékembe rakott, amit meg kell mondjam őszintén, néha már egy kicsit unok. Vinnyogtam vagy fél órát, mire szegény asszony kínjában már neki akart állni átpelenkázni (azt hitte szegény, hogy az a kis pisi zavar) de aztán látta, hogy a pelenkázóasztalon már nem sírok, hanem nézelődöm (hogyne, hát teljesen más a látvány, mint a nappaliban), fogta magát, és kísérletképpen berakott a kiságyamba, és beüzemelte a forgót....aztán csak lesett, hogy engem ez mennyire érdekel!! Nem tudom egyébként, hogy miért gondolta, hogy életem végéig közömbös maradok a forgó iránt, csak azért, mert amikor hazajöttünk, akkor még hidegen hagyott.....mindegy, végre elkönyvelte magában, hogy én már igenis elég nagy vagyok ehez, úgyhogy ezentúl tán majd gyakran játszhatom vele....