A kórházban persze jó nagy sor volt, Apáék már kezdtek kétségbe esni, de aztán meglepően hamar sorra is kerültünk, a doktornéni nagyon aranyos volt, rögtön látta Anyán, hogy jobban fél, mit én....csak halkan jegyzem meg, hogy tovább is bőgött, mint én...szóval kb.fél percig tartott ez a könnycsatorna-átmosás, és mire leértünk a kocsihoz, már újra aludtam is.Aztán, ha már egyszer úton voltunk, bementünk Apa munkahelyére. Úgy sejtem, hogy Ő már jóelőre elhintette, hogy jövök, mert az nem létezik, hogy az irodájában mindig ekkora tömeg legyen
De mindenki nagyon aranyos volt, egymás kezébe adtak az emberek (aki nem, annak Anyáék tuszkoltak a kezébe, mondván:"Szokjad", és vigyorogva lesték a hatást
) De úgy látom ám...hogy menne ez nekik
.
Anya meg "egyszer ez úgyis a tiéd lesz!!!" felkiáltással felrakott engem Apa íróasztalára...
Aztán történt ám még egy jó is
Amikor 3 napos koromban még bent voltunk a kórházban, egyszercsak jött egy újságíró néni egy folyton fotózó bácsival (mondjuk a fotózást Anya miatt addigra már tök természetesnek vettem...azt hittem egyébként, hogy MINDEN ember ezt csinálja...), 
és beszélgettek egy kicsit Anyával a kórház dolgairól, és azt mondták, hogy lehet, hogy az újságba is be fogják rakni!Még jó, hogy az én süsü Anyám az utolsó pillanatban megkérdezte, hogy mégis, melyik újságot figyelgesse, mondták, hogy Marie Claire esz az új lap neve, és áprilisban jelenik meg...Jó, eddig ne mondtam, de április elseje ta már a környék összes újságárusát bejárta Anya, mert nem hitte el, hogy egyidőben lesz kapható az újság mindegyiknél...mindegy, lelkes volt.Aztán ma a kórházból hazafele, amíg Apa lőtte az ebédet(bohócosat kajáltak,és ott sorba kell állni) Anya átszaladt a közeli benzikúthoz,hátha...és ott is volt az újság! És benne vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése