Ma ismét komoly lépést tettem a felnőttkor felé
Meghozta ugyanis a postásbácsi a TAJ-Kártyámat! Bezony! Van olyanom is! 
Délután vendég jött: Anya kisebbik húga.Hát, megszerettem, mit ne mondjak...oltári türelme van....Olyan kis szelíd csajnak tűnik, gondoltam, lepróbálom, mit bír
Először elmentünk hármasban a gyógyszertárba, mert Anya csak velem nem tud, mert persze úgy van megcsinálva a gyógyszertár bejárata, hogy még csak véletlenül se lehessen babakocsival bemenni, tehát ha egyedül megy az ember egy ilyen babócával, mint én, esélye nincs...valakinek kint kell maradni a gyerekkel...Apa szegény meg már több időt tölt a cuccaim beszerzésével amúgy is, mint a saját melójával, úgyhogy Anya nem akarja mindenért őt ugrasztani, tehát jól kihasználtuk, hogy Zsófi tud rám vigyázni.
Amkikor hazaértünk (amit én nem nagyon realizáltam, mert jó szokásomhoz híven végigaludtam a túrát...aki hajnalban korán kel, annak azért valamikor pihennie is kell, nemdebár?) a csajok a teraszon megettek mindent, ami a kezükbe akadt,aztán hálistennek én is kaptam enni (addigra nagyon éhes lettem...lehet, hogy a csámcsogásuk csinált étvágyat? ), aztán Anya gondolta, hogy horkázik egyet...na itt jöttem én...
Megvártam, míg anya mögött becsukódik a hálószobaajtó, vártam 2 percet, mert tudom, hogy ha engem biztonságban tud, akkor a hajnali etetések miatt enniy idő alatt elájul, és nekiálltam nyüfizni, miközben lestem a hatást...nem is maradt el! Zsófi ugrott (ő abban reménykedett, hogy mellettem a kanapén majd ő is bóbiskol kicsit...kac-kac)felvett, és le se mert tenni, amíg Anya elő nem került másfél óra múlva....
Zsófi itt is aludt, szegény, estére még az izomláza is előjött! De Anyával titkon megbeszéltem, hogy Őt gyakran meg fogjuk hívni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése