Ajik

Na, tegnap reggel, miután megreggeliztem, Anya és Apa elindultak ajándékot venni. Közben a Nagyi elmagyarázta, hogy hétvégén lesz egy éve, hogy Apa feleségül vette Anyát, és ezalkalomból venni akar (akar….höhö) Neki egy szép gyűrűt ajándékba, úgyhogy erre van a nagy izgalom. Meg hogy hát az én születésem is van olyan teljesítmény, hogy Anya megérdemli a gyűrűt…szerintem ezért mondjuk nekem járna aji….de mindegy, én még úgyse nagyon hordok ilyesmit, meg ha Apára hasonlítok majd ebben is, akkor nem is fogok sose…Ő se szereti az ékszert, semmit sem hord, csak órát. Anya bezzeg…Apa szerint valamelyik őse tuti szarka volt, magára akasztaná a Dárius (ez egy gazdag király volt marha régen) kincstárát is, ha tehetné…Lényeg a lényeg, tényleg nagyon szép gyűrűt vettek, mi meg addig nagyon jól elvoltunk a Nagyikával, Ő etetett, játszott velem, meg minden. Délután aztán már ment is haza, mert várta őt a cicája.

Ma meg jött látogatóba már reggel a Anya Niki nevű barátnője, és hármasban elmentünk az Europarkba, beszerezni az évfordulós ajándék-elmaradást, mert Anya az én nevemben már elintézte az ajándékot, de Ő is meg akarta valamivel lepni Apát, úgyhogy direkt kapóra jött neki, hogy Nikinek is volt dolga (ő virágot akart venni az öccse délutáni ballagására), mert így azért könnyebb vásárolni…..Csak nekem volt egy kicsit ciki…még sose voltam két nővel vásárolni, és hát mit mondjak, nem egyszerű….úgy vihognak, mint a gyerekek, mindenhol órákat nézelődnek….Mondta Apa már sokszor, hogy nehéz a nőkkel, de hogy ennyire! Mindegy, azért jól elvoltunk, hálistennek kezdett melegük lenni, úgyhogy ebédre hazaértünk, pedig azt hittem, hogy ez is kimegy a fejükből a nagy viháncban….Kajáltunk, aztán ők pacsáltak a medencében, én meg kintről néztem Őket. Délután, amikor Niki már elment, Apával még jó sokáig kint voltunk….csoda, hogy minden este úgy alszom, mint akit leütöttek?