Ma kisebb kirándulást tettünk, megmutatta nekem Anya, hogy hol dolgozott, mielőtt megszülettem volna. Elég messze van, vagy egy órát autóztunk, míg odaértünk! Én mondjuk egész odafele aludtam, Anya énekelgetett … Egyébként ez így jobb, hosszú úton, mert így pont végig tudott menni egy lemez az út alatt, és így legalább nem csak egy számot hallgatunk meg 3szor egymás után, mint akkor, ha csak rövid útra megyünk….akkor ugyanis az éppen kedvenc lemezéről (most a Mozart! megy ) az éppen kedvenc szám megy le egymás után többször is, és énekel, mintha muszály volna…jó, én szeretem halgatni, mégiscsak az Anyám, de nem bánom, hogy az ablakot nem húzza le közben, mert akkor azért lehet, hogy megpróbálnék úgy tenni, mint aki nem is vele van….
Naszóval, bementünk a Céghez, ottan Anya egyik barátnője felkapott, és 2 és fél órán keresztül ki sem adott a kezéből! Jó, a peluscserét nem vállalta, de az ebédet már Tőle kaptam. Végighurcibáltak Anyával mindenhol, és úgy dicsekedtek velem, mintha Ők maguk lennének az összes (egyébként valóban szembetűnő) erényem hordozói.
Mondjuk, így tényleg senki nem úszta meg, hogy mondjon rám néhány dícsérő szót, az önbizalmam így köszönöm szépen, teljesen rendben van!
Mire hazaértünk, addigra jött a Klári nagyi, hogy holnap tudjon engem pesztrálni egy kicsit, amíg Apa elviszi Anyát valami évfordulós ajit venni…hogy az mi a csuda azt, nem tudom, de majd valakit megkérek, hogy magyarázza el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése