Anya mint varjú

Tegnap délután jött a Nagyi, hogy bébiszitteljen engem este, mert Anya meg Apa elmentek egy karácsonyi partira. Állítólag jó későn jöttek haza, én mondjuk nem ébredtem fel rá, csak az tűnt fel másnap, hogy Anyának gyakorlatilag nem volt hangja. Egyébként sem a szép orgánumáról híres, de ez most valami egész más volt. Állítólag tegnap hangos volt egy kicsit a koncert, ami műsor gyanánt volt a fogadáson, és mivel Anya beszélgetett a mellette ülő hölggyel, ezt jó hangosan kellett tennie, ergo begyulladtak a hangszálai. Okos ötlet volt végigordibálni az estét, amikor amúgy is meg van fázva, de meglepve nem vagyok. Ma reggel azért megint elhúzott Apával, hogy a karácsonyi sütik-kaják hozzávalóit beszerezzék (csarnok, Culinaris), de a ma esti céges buliját legalább lemondta, így azért várhatóan még a jövő héten helyrejön. Amikor kora délután hazaért, akkor meg a Nagyi ment el vásárlókörútra, mi meg kenyeret sütöttünk a vacsihoz. Nagyon szeretem a frissen sült kenyeret! Ha hallom, hogy csipog a gép, hogy ki lehet venni9 a kenyérkét, mert megsült, akkor addig tutulok, míg nem kapok egy darabot. Pláne, hogy most megint bazsalikomos ízesítsűt sütött Anya… ezért egyszerűen odavagyok