Mikiünnep

Az elmúlt napokban sok érdekes dolog nem történt, azért nem is írtam, ám ma annál több történés volt! Már pár napja emlegeti nekem Anya meg Apa a Mikulás bácsit, hogy majd jön, meg hoz ajándékot, meg ilyesmi, de én igazából nem nagyon hittem ebben, egészen ma reggelig. Az történt ugyanis, hogy tegnap este lefekvés előtt kiraktuk a kis gumicsizmámat a kisszoba ablakába (én meglepődtem, mert tudtommal annak nem ott van a helye, de most szabadott odatenni, sőt, Anya kérte, hogy tegyük oda), és láss csodát, mire felébredtem, a csizma tele volt csokival, és mellette még ott volt egy szép piros távirányítós autó is!!! Nagyon örültem, Apa be is üzemelte nekem, mondta, hogy arra a Mikulásnak már nem volt ideje (de rendes Miki volt, mert még elemeket is tett a csizmibe), és egész délelőtt azzal játszottunk. Anya közben elhúzott, mert jött Pestre a Zsófi, kismamaruhákat venni, merthát lesz kisbabája, és emiatt megnőtt a pocakja, és a régi ruhái már nem jók rá… ezt az összefüggést még nem értem kristálytisztán, de Apa mondta, hogy majd csak figyeljem Anya pocakját, Neki is nemsokára megnő majd a kistesóm miatt, akit szintén Mikulásra kaptam, csak még olyan kicsi, hogy Anya pocakjában nő még jóideig…. Á, ez még katyvaszos nekem egy kicsit, de türelem tudást terem…

Délben aztán hazajött Anya, meg jött a Zsófi is, és amikor felébredtem az ebéd utáni szuszkából, mindannyian felöltöztünk (én persze a Mikiruhámat vettem fel), és elmentünk az Árkádba, ahol megnéztünk egy Mikulásos színdarabot. Itt csatlakozott hozzánk a Bóbita is, majd amikor már túl nagynak ítéltük a tömeget, meg a meleget, elmentünk a Parlament elé, hogy megnézzük az igazi finn Mikulást. Sajna, sokat nem láttunk belőle, merthogy nagyon sokan voltak, de biztos, hogy ez az igazi Miki volt, mert ugyan a szarvasait máshol hagyta, de a kocsin, amivel érkezett, volt neki Mikulás-követ zászlója (ezen Anyáék valamiért nagyon röhögtek, pedig nekem tetszett). Szóval mozgalmas egy délután volt, meg is éheztem, de vettünk igazi kemencében sült kenyérlángost, amit úgy tömtem magamba, hogy a többiek csak lestek. Itthon aztán még kaptam a csajoktól is nagy Miki-csokit, amit kibontani nagyon érdekes, bár enni annyira már nem (biztos a kenyérlángos miatt nem kívántam annyira), aztán volt nagy közös vacsi, majd én mentem aludni, de még sokáig hallottam félálomban, ahogy a „felnőttek” játszanak a Mario-partyval a WII-n… Jó kis nap volt, többször is lehetne Miki-ünnep egy évben!!!