Ünnepi fények

Tegnap egész délelőtt kint voltunk Apával meg Nagyival a kertben, hogy feltegyük a karácsonyi fényeket. Világosban el nem tudtam képzelni, hogy milyen is lesz, ha késze lesz, de aztán este Apa kivitt, és megmutatta, és valóban nagyon jól néz ki! Az ablakomból is látszik a fénylő fenyő, de kintről meg aztán tényleg csudaszép! Közben a Nagyi délután hazautazott, Anya meg belevetette magát a szaloncukor projektbe, így Apával játszottam egészen a fürdiig. Ma meg aztán én is megtudtam, hogy milyen is a Karácsonyi Bevásárlás! Voltunk vagy 3 nagy üzletben, (előtte azért még sikerült a mellékelt fotón látható csendéletet előállítani a folyosón az alatt a pár perc alatt, amíg Anya Apát ébresztgette), vettünk egy kupac ajit (hogy miket, meg hogy pontosan hol, azt nem szabad leírni, merthogy akkor senki nem lepődne meg úgy igazán), és már pont nem bántam, hogy végre hazaérünk, de vigaszképp kaptam egy sajtburgert, így kerek lett a világ újra. Délután egész későig aludtam, utána sétáltunk egy nagyot Anyával (aki állítása szerint a fényeket akarta nekem megmutatni a többi házon, de valójában a boltba akart eljutni, mert leesett neki, hogy nincs otthon kefír sem, meg a kedvenc ücsije sem… úgy látszik elkapta a „kívánom” láz), majd amíg Anya újabb adag szaloncukrot gyártott, addig Apával ökörködtünk. A legjobban azzal sikerült Anyát megnevettetnünk, amikor a tesztelésképpen vett (tehát nem bírták ki, hogy ne kóstolják meg idő előtt) karácsonyi panettone dobozát húztuk a fejünkre… De azért annyit nem nevetett, hogy a cukrok ne sikerüljenek, Apa egész este a garázsba szökdösött ki, hogy újabb darabokat lopkodjon…Ott hűlt rájuk a csoki ugyanis… így nem is biztos, hogy marad a fára…