Katiék

Nem volt ám még vége a vendégeskedésnek, csak most hozzánk jöttek, méghozzá tegnap a Kati, meg a Karcsika (Ő Kati fia). Kaptam tőlük is ajit (ha ezek után bárki ajándék nélkül érkezik hozzám, akkor nagyon rondán fogok nézni, mert ahogy mondják, a jót is nagyon meg lehet ám szokni), méghozzá egy nagyon komoly Ferrari autót (komolyan mondom, nincs az az autókereskedés, ahol több márka képviseltetné magát, mint az én játszósarkomban), meg egy szép könyvet. Folytattuk a nagy kajálásokat, bár még mindig annyi kaja van, hogy Anya szerint vagy 2 hétig nem kell még főznie. A Kati is, meg Karcsika is nagyon jól érezte magát nálunk (ja, és ők is kaptak egy szép ajándékot tőlünk, egy fotelt, amire már régóta nagyon vágytak), este még egy nagy WII-bóling partit is csaptak Apáékkal. De ma meg itt maradtunk ketten, merthogy ebéd után Apa berámolta a kocsiba a Nagyit, Katit, meg a Kareszt, és hazavitte őket. Furcsa lesz ennyi ember után csak Anyával beérni, de Anya vígasztalt, hogy Apa estére visszajön, és még több mint egy hétig dolgozni sem megy, hanem itthon lesz velünk… Legalább minden szerszámot megmutat nekem, hogy mire való a szerszámpadomon, mert Anya ilyen szempontból használhatatlan…

Én meg csak annyit fűznék hozzá, hogy a kistesó is néha „jelentkezik”: a Dáviddal nem igazán voltam kívánós, ellenben most! Egy héten belül harmadszor főztem tejbegrízt (előtte egy év alatt nem ettem ennyiszer). Hálistennek Tamás szimpátiás, még nem unja, lelkesen eszi velem, csak neki Bedekót kell rászórni, én az igazi kakaót preferálom…soha nagyobb kompromisszumot…