Céélegyenes

No, minden évben megfogadom, hogy „idén majd nem csapok akkora készülődést”, de aztán csak elkap a gépszíj… Idén a bonbongyártás hágott a tetőfokára, tegnap már Tamás is beszállt a csokizásba, mondjuk a gyerek is szeretett volna segíteni, de azért ez még nem menne neki szerintem. Végül is kész lettünk mindennel, tegnap végeztünk a bonbonokkal, ma a romok eltakarítása (meg a takarítás úgy általában) volt a program délelőtt, közben Tamás leugrott a Kláriért Földvárra, hozták a töltött káposztát (úgy estem neki, mint aki 3 hete nem evett), meg a beiglit (ehhez nekem már nem lenne energiám, így meg tök jól be tudjuk osztani a tennivalókat), így délután már volt pesztra is, megcsinálhattam a libamáj creme bruleet, meg a töltött panettonét, így holnapra már alig maradt teendő. Este nekiálltunk összerakni a gyerek ajándékainak egy részét (nem volna tanácsos a fa alatt a csavarhúzóval vacakolni, mert a gyerek tuti inkább a csavarhúzót akarná megkapni, mint a végeredményt), meg csomagolni, de isten látja lelkem, én tán az egész kariból ezt élvezem a legjobban! A fadíszítés holnap kíván némi taktikázást, hogy a gyereknek igazi meglepi legyen, de sztem’ egész jó menetrendet találtunk ki: délelőtt, amíg a Nagyival sétál a kölök, addig Tamás tartóba passzítja a fát, majd amint elalszik, behozzuk, elkezdjük díszíteni Klárival, ha közben babec felkel, akkor még Apával megy sétálni, mi befejezzük a fát, összepakolunk, amikor megérkeznek, akkor meg lehet nagy örömködés a fának… Majd utána, amíg a gyerek szép ruhába bújik, gyorsan odatesszük az ajikat, és örülünk az örömének, és játszhat, amíg csak bírja… Utána közös vacsi, majd amikor elaludt, akkor meg megajándékozzuk egymást is…remélem, sikere lesz a meglepimnek (akkor voltunk fotózkodni a Brendonban, amikor volt ugye az a metróbaleset, ami miatt a Meridien előtt kötöttünk ki, és taxival kellett hazajönni, csak akkor ez még titok volt). Szeretném őszintén azt mondani, hogy az már nem is fontos, hogy én mit kapok, de aki ismer, az tudja, hogy azért ez nem egészen így van…én is szeretek ajit kapni, na!!!