Sűrű napok

Mióta újra babát várok, persze én is folyton összehasonlítgatom a mostani terhességet az előzővel. Az eddigi mérleg nem a pozitív irányba billen- félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy kevésbé örülök most, vagy ilyesmi, mindössze arról van szó, hogy most minden egy kicsit „jobban” van. Jobban fáj a mellem (bocs, aki nem akar ilyesmit olvasni, ugorjon, de a történelmi hűséghez ez is hozzátartozik), sokkal jobban hányingerem van (és nem csak reggel, egész nap képes vagyok émelyegni), emiatt persze erősebbek az érzelemingadozások is (ki a francnak van kedve vihogni, ha órákig azt érzi, hogy menten kidobja a taccsot???), és persze ott van az aluszékonyság. MINDEN NAP alszom a Dáviddal délután, amint őt letettem ebéd után, úgy ahogy van, mindent kiejtek a kezemből, és fejes az ágyba- ennek ellenére este 10kor már azt sem tudom, hol vagyok. De hát ha ez az ár…

Tegnap sem hagytam ki az alvást, annak ellenére, hogy vendéget vártunk estére- igaz, ez csak szervezés kérdése volt, olyan kaját találtam ki, ami mellett belefért a szusz, de jó is volt, hogy aludtam, mert így legalább nem volt gond a viszonylag sokáig tartó fentléttel.

A Nikol jött hozzánk vacsira, meg dumapartira, és hát ugye a gyerek már elég rég nem látta őt, így megfigyelhettem, hogy hogyan viselkedik, ha kvázi „idegen” jön hozzánk: előadta a kis szégyenlős formáját, bújt a lábam mögé, meg ilyesmi, halál aranyos volt, olyan volt, mint egy igazi „jó kisfiú”, az esti fürdetésnél is nuku locsálás, csak feküdt a vízben a hasán, és ravaszul vigyorgott….mi meg persze győztük bizonygatni, hogy nem mindig ilyen, oszt vagy elhiszi valaki, vagy nem… Mindenesetre az este jól sikerült, fini volt a kaja, aztán még miután a gyerek lefeküdt, sokáig dumcsiztunk, meg játszottunk, úgyhogy mondtam is Nikolnak, hogy jöhetne gyakrabban…

Ma meg délelőtt angolon voltunk, a gyerek hálistennek ott is nagyon jól viselkedett, délután meg jöttek a Nyuszi barátnőmék, ők már fél éve Olaszországban laknak, most az ünnepekre jöttek haza családlátogatni, és beugrottak hozzánk is: hoztak nekem egy kupac kismamaruhát (egy része az enyém, amit én adtam kölcsön Nyuszinak még anno, másik része a sajátja, és most én fogom hordani- occsó megoldás, de nagyon hatékony), valamint bemutatták az ifjabbik kis Nyuszit, aki egyébként Zalán, és csuda édi. 3 hónapos, nagyon formás kisfiú, megszorongattam rendesen, és el is méláztam persze…. de nem ismétlem magam, már volt erről szó. A nagyobbik gyerek, a Lili, Ő meg már most majdnem perfekt olasz (Dávid rágott egy kisvonatot, Lili közölte: Dávide mandzsare- puff, el is dobtam magam (3,5 éves,és csak 3 hónapja jár az olasz oviba)), nagyon jól eljátszott a gyerekemmel, oltári hamar egymásra hangolódtak…kell a fimnak a testvér, most már biztos!!!