A mai nap híre: Anyu megölelgethetett egy buszmegállót.
És ez nem vicc.
Amikor úgy döntöttek annó vagy 5 évvel ezelőtt, hogy építkeznek, és Anyu kiszúrta Ballószögön az „új osztást” (ami a falu szélén levő szántó felparcellázásából lett), a helyi polgármester égre-földre esküdözött, hogy amellett fog menni az új út, arra jár majd a busz, közel lesz a kiszemelt telekhez a megálló (Anyunak fájós a lába nagyon, és neki 10-20 méter már kész kín tud lenni, és az akkori megálló cca. 500 méterre volt). Anyu boldog volt, a ház felépült, az őt meg nem készült az istennek se…. Ha az ember hozzájuk akart menni, az felért egy vesekő-kezeléssel, tuti kirázódott belőled minden…
Eltelt egy év, majd mégegy, út sehol, beton sehol, nemhogy buszmegálló…
Anyu gyalogolt hősiesen (Ő kardoskodott a telek mellett a legjobban), bár, az esetek 90 százalékában Apu hurcolászta kocsival, de a maradék 10% az nem volt neki kellemes.
Újabb évek teltek, sehol semmi…nade…egy hónapja…felbukkantak az első gépek…
Ma hívom Anyut (már egy hete nem beszéltünk, ritkán marad ki ennyi), hát extázisban meséli, hogy képzeljem, van beton!!!! Meg buszmegálló! Nem érdekelte a fájós lába, ahelyett, hogy egyből hazament volna, elment megnézni! És lőn! Ott van!!!! És képzeljem, Ő majdnem minden nap elmegy arra, és köszön a munkásoknak … azok először nyilván meglepődtek, de sztem azóta Anyut valami ellenőrnek hiszik, aki minden nap megy nézni, hogy mennyit is haladtak, és visszaköszönnek. Sőt, tegnap óta előre.
Szóval így. Szerintem ember még így nem örült buszmegállónak…alig várom, hogy legyen fotóm róla :)
Amikor úgy döntöttek annó vagy 5 évvel ezelőtt, hogy építkeznek, és Anyu kiszúrta Ballószögön az „új osztást” (ami a falu szélén levő szántó felparcellázásából lett), a helyi polgármester égre-földre esküdözött, hogy amellett fog menni az új út, arra jár majd a busz, közel lesz a kiszemelt telekhez a megálló (Anyunak fájós a lába nagyon, és neki 10-20 méter már kész kín tud lenni, és az akkori megálló cca. 500 méterre volt). Anyu boldog volt, a ház felépült, az őt meg nem készült az istennek se…. Ha az ember hozzájuk akart menni, az felért egy vesekő-kezeléssel, tuti kirázódott belőled minden…
Eltelt egy év, majd mégegy, út sehol, beton sehol, nemhogy buszmegálló…
Anyu gyalogolt hősiesen (Ő kardoskodott a telek mellett a legjobban), bár, az esetek 90 százalékában Apu hurcolászta kocsival, de a maradék 10% az nem volt neki kellemes.
Újabb évek teltek, sehol semmi…nade…egy hónapja…felbukkantak az első gépek…
Ma hívom Anyut (már egy hete nem beszéltünk, ritkán marad ki ennyi), hát extázisban meséli, hogy képzeljem, van beton!!!! Meg buszmegálló! Nem érdekelte a fájós lába, ahelyett, hogy egyből hazament volna, elment megnézni! És lőn! Ott van!!!! És képzeljem, Ő majdnem minden nap elmegy arra, és köszön a munkásoknak … azok először nyilván meglepődtek, de sztem azóta Anyut valami ellenőrnek hiszik, aki minden nap megy nézni, hogy mennyit is haladtak, és visszaköszönnek. Sőt, tegnap óta előre.
Szóval így. Szerintem ember még így nem örült buszmegállónak…alig várom, hogy legyen fotóm róla :)
Minekaz, már ha ilyen ügyeset rajzoltál :-P
VálaszTörlésŐőőőőőőőőő....ennyire nem vagyok tehetséges.....a neten leletem...gááááz? :))))))
VálaszTörlésNa, rajzoltam!!!! Én!!!!!! :))))
VálaszTörlésVáó, mégsokkalszebb :-)))
VálaszTörlés