Népsűrűség-növekedés

Szombatról lemaradt egy poén: ülünk hárman anyukák a teraszon (igen, ez abban a negyed órában történt), gyerekek játszanak, mikor is G. kicsit elkezdett nyüfögni a pokrócán, merthogy mindenki otthagyta. Az első, aki odaért hozzá, hogy vígaszt nyújtson, az Márkó volt. Simogatta, és valamit még gügyögött is neki, erre Kata (szintén ugye két gyerek anyja… a két gyerekes anyukba azért már beköltözik némi „gonoszság”), mondja Anettenek vigyorogva, hogy „szerintem kéne Márkónak is egy kistestvér”… Erre Anett némi védekezéssel a hangjában: „hát, most kapott egy új nagy plüssállatot….”

Biztos lett volna tovább a mondat (valami olyasmi, hogy azzzal azért nem bánik ilyen szépen, vagy ilyesmi asszem), de mi Katával úgy elröhögtük magunkat, hogy szegény be se bírta fejezni… nagyon jól jött ki… de hát most kapott új plüsst…. :)

Ma egész nap töltődött a medence, délutánra sok víz lett már benne, ki is próbáltam, és mivel a kazánra kötöttük közvetlenül, nem is volt hideg (stabil 27 fok). Háromra ki volt írva D. csoportjának a szülői értekezlet, Gábort itthon hagytam Tündivel, elmentem a szülőire, ahol csak a jövő évi csoport- és óvónőbeosztást mondták el, fél négyre vége is volt az egésznek, és egy spontán gondolattól vezérelve mondtam Anettéknek, hogy ugorjanak be hozzánk egyet mártózni. Mondták, hogy nagyon szívesen jönnének, de nincs náluk fürdőruha… minekutána nem tudtam meggyőzni Carlost, hogy én elnézem neki, ha pucéran fürdik, kölcsönöztem neki egyet Tamás készletéből, Anett a kisbabát felügyelte, mi meg fürödtünk egy nagyot… végre volt egy kis szokásos nyári hangulat minálunk (nyáron mintegy ugrásszerűen megnő a népsűrűség a kertben általában).

De csúcs az volt, amikor kiültünk a pokrócra megszáradni… Gábort olyan szinten lenyűgözte Carlos háta, hogy vagy 10 percig nézte elmélyülten, különböző szögekből, és esküszöm, már vártam, mikor kér ő is egy ilyet a kis hátára… mondjuk amilyen pici, legalább óccsó lenne… tényleg, a tetkó vajon együtt nőne a gyerekkel?