Tegnap és ma

Nostehát, megvolt tegnap délután az első nagy kerti játszás a haverokkal… Jött Márkó, valamint, hogy az ivararányt kicsit javítsuk, Fiorella és Ariella… kép nem sok készült, mert valamelyik gyereknek mindig volt valami kis gondja, de higgyétek el, nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, sőt, olyan is volt, hogy a gyerekek játszottak, mi meg akár 10 percig tudtunk folyamatosan pletykálni a csajokkal (hiába találkozunk majd’ minden nap Anettel és Katával az oviban, beszélgetésre általában nulla esélyünk van…). A kölkök kedvence természetesen a trambulin volt (soha még ilyen jó befektetést), főleg, hogy a vége felé a hintáról folyamatosan lebeszéltük őket (ahhoz valamelyikünknek fel kellett volna állni, amikor végre le tudtunk ülni egy kicsit mindhárman a teraszra…ez mindig így megy ilyen alkalmakkor: egy-két órán keresztül folyamatosan: anya, gyere ide, nézzél-ugráljál-fotózzál-elvette-megütött(jó, ez ritkán)adjál enni-inni-akármi, anya rohan (valamelyik, felváltva), majd egyszer csak az anyák belázadnak, összerogynak valahol, és innentől kezdve, ha valamelyik gyerek valami miatt felvinnyog, akkor a sztereotip válasz: játszatok szépen, anyuka beszélgetni akar. Dögök vagyunk, tudom). Szóval eljátszottak egészen fél hétig, mi kipletykáltuk (az utolsó negyed órában) magunkat, nagyon jó volt… Az altatással már nem is voltak különösebb gondjaim, azt sejthetitek… Ma reggel meg aztán hős anyát játszottam… mikor még a kölkök aludtak, kitaláltam, hogy biza felfújjuk délelőttre az új kismedencét, mert T. csak dél körül érkezik, akkor tudjuk majd a nagyot elkezdeni feltölteni, és addig is kell valami. Kimentem a garázsba, megtaláltam a tavalyi felfújó kompresszort vagy mifenét, és bár úgy emlékeztem, hogy már nem jó, tettem egy próbát, és működött. Öröm-bódottá… a reggeliztetés emiatt le is ment csont nélkül, merthogy „ha szépen eszel, akkor kimegyünk, felfújjuk, megtöltjük, pacsálhattok”. És én be szoktam tartani az ígéreteimet… CSAKHOGY. Kimentünk, szétteregettem azt a nyüves kismedencét, elkezdtem fújni, erre a kompresszor 2 perc után kinyúlt… mit tesz ilyenkor a hős anya? Láthatjátok a képen, mi lett: felfújtam tüdővel… nem volt nehéz, csak háromszor ájultam majdnem el, de mindent a gyerekekért (meg a hiszti elkerüléséért)… úgyhogy mire Apa hazajött, már azt látta, hogy a csemetéi boldogan pancsolnak (a sápadtságomat addigra elfedte a melegtől való kivörösödésem)… Délután aztán mehettünk a nagymedencébe is, alvás utánra már elég víz folyt bele, volt ám nagy buli… Dájí ugrált, úszott, locsolt, és hát a kisbaba is bebizonyította, hogy az én fiam: boldogan négykézlábazott a (még) kicsi vízben, üldözte a labdákat, locsált, boldog volt… és mi is, nagyon…