Egyik este fürcsi előtt kezdődött a szokásos rohangálás, persze ahogy ugrált, valaminek sikeresen nekiment, és megütötte a száját. 2 perc visítás után közölte, hogy megnézi a tükörben, hogy mekkora károkat szenvedett, és szinte büszkén mutatta: „nézd, anyuka, igen, itt megsértődött a szám!!!”
Tegnap, szintén fürdés, ami után rendszerint a vacsi jön. Még ül a kádban, én a konyhában teszek-veszek, szólok Tamásnak, hogy lassan majd ehetünk, erre ő bement Dájínak szólni, hogy lassan kimászhatna a kádból, erre az én gyerekem felnéz a játékból, és szinte számonkérő hangsúllyal kérdezi: „Mé’??? Má’ kész a vacsi??”
Régóta áhítozik egy Crocs papucsra, Márkó cápás mintájú tutyijáért volt odáig már 2 hete, mindig felpróbálta (tegnap is jöttek Márkóék egy röpke ovi utáni mártózásra, és akkor is egyfolytában abban rohangált), az oviban mutatta, hogy Ariellának is van, neki narancssárga, alig tudtam lebeszélni arról, hogy abban jöjjön haza, ezért az apja meglepte őt is egy ilyennel (felhívott, hogy lát crocsot, D. méretében van egy olyan, ami világoskék-sötétkék-fehér, mondom jó lesz, mikor hazahozta, akkor láttam, hogy ugyanolyan cápás, mint ami Márkónak is van). Na, D. boldog, viszi a pacskert mindenhova (gyakrabban kézben, ritkábban a lábán), sőt, az ágya mellé is odarakja este. Mikor jött ki a szokásos „pisilnikell” körére, akkor is hozza magával. Mondom, hát ezt meg mért. Válasz: „nehogy valaki közben elvigye”…
Majd miután visszafekszik, kijelenti: „Mákónak is ilyen papucsa van, most már összepasszolunk” … hogy ilyen szavakat honnan vesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése