Mozgalmas délután

Mivel D. az elmúlt pár napban többször volt „kutyafája” (ezt mondjuk rá, ha rossz, valamiért ez jobban hat, mintha csak „rossz” lenne… a kutyafája az sértés számára, bántja, jobban visszafogja magát (általában) ha ezt hallja), gondoltam, lehet, hogy simán csak az a baja, hogy kicsit többet foglalkoztam most Gáborral a betegsége miatt, mint ővele… így aztán, mikor T. szólt, hogy ma időben haza fog érni, elhatároztam, hogy egyedül megyek érte az oviba, meg is beszéltem Katával, hogy csapunk egy közös-nyugis fagyizást, T. addig itthon marad a kisbabával, és füvet nyír (a mostani pech-szériánkhoz hozzátartozik, hogy a fűnyíró kilehelte közben a lelkét…). Aztán ötkor egy spontán ötlettel nem a közeli fagyizóba sétáltunk, hanem elmentünk egy messzebbi helyre Katáékkal kocsival, ami mellett van egy játszótér, Márkóék is ott csatlakoztak hozzánk, úgyhogy volt nagy öröm. Mindenki kapott fagyit, aztán szabadjára engedtük őket a játszótéren, had őrüljenek meg. Közben még vonatot is lehetett nézni, és akadt kölcsönkérhető markoló is, ami miatt aztán D. alig akart hazaindulni…Végül azzal sikerült meggyőzni, hogy ha most szépen hazajön, akkor csütörtökön eljönnek majd a többiek mihozzánk pancsolni. Itthon még volt egy naaagy fürdés: érdemes megfigyelni, hogy amíg a kisbaba is a kádban volt, addig D. milyen „kulturáltan szórakozott”, majd amikor G-t kivettem, jöhetett a habos őrület… mindenesetre a sok mozgás rajta is nyomokat hagyott: mikor kilenckor bementem hozzá, hogy ellenőrizzem, valóban alszik-e, a következő látvány fogadott: