Évforduló (némi hisztivel)

Pont négy éve, hogy kimondtuk egymásnak a boldogító (hehhehe…na, komolyan, tényleg az vót) igent T.vel. Esküvői fotókat is tehetnék ide, de azzal azt hiszem, megvárom a kicsit kerekebb öt éves évfordulónkat, elég lesz akkor szembesülni vele, hogy mennyit változtunk…

Nagy ajándékozást nem terveztem az idén csapni, de a véletlen a segítségemre sietett… Múltkor az egyik női magazinban láttam egy hirdetést, hogy van egy új cég, ahonnan egyedi ízesítésű csokikat lehet rendelni. Ez persze kapóra jött, merthogy T. újabban édesszájú, gondoltam, lássa, hogy tényleg megédesítjük az életét (hehehe).

Felvettem tehát a kapcsolatot a Csoxival, és nagyon aranyosak voltak, segítettek kitalálni, hogy pontosan hogy is nézzen ki az ajándékcsomag (pedig mint tudjuk, velem nem egyszerű), az eredményt láthatjátok a képen. Nagyon aranyosak voltak, a csokik meg nagyon finomak, ajánlom mindenkinek, aki meg akarja lepni a párját (vagy valaki mást, én pl. agyalok azon, hogy kit is lephetnék meg csirkés csokival)… Úgy örülök, amikor sikerül olyan ajándékkal „virítanom”, amire T. nem is gondol…

Szóval tegnap már meghozták a csokikat (ja, házhoz szállítás Bp. területén ingyenes!!!), jól eldugtam, aztán ma előkészítettem az ünnepi vacsit (csak az előétel volt fotózásra érdemes, a többi csak finom volt), ami nem volt egyszerű, mert G. nem volt hajlandó fél méternél messzebb kerülni tőlem, többnyire a gatyámba kapaszkodott, és nyüsszögött, mialatt kavartam-daraboltam, habosítottam, etc. Mindenesetre kész lettem, a menü: ayran panna cotta by Chili és vanilia, sült libamáj kaláccsal, és máglyarakás (szerintem még életemben nem ettem máglyarakást, ugyanis D. vel való terhességem előtt kimondottan utáltam az alma-fahéj párost, de azóta valahogy megszerettem, és 2 hete rendeltem egy új könyvet, amiben viszont olyan guszta máglyarakást láttam, és a reci is olyan jónak tűnt, hogy gondoltam, ki kéne próbálni végre- nagyon-nagyon-nagyon jó lett).

Gondoltuk, hogy a gyerekeknek is legyen valami jó az évfordulón, így együtt mentünk T-vel (aki hozott nekem egy nagy kazal gyönyörű virágot) és Gáborral Dávidért az oviba, hogy utána csapunk egy közös fagyizást… hát, mint tudjuk, ember tervez…

Az oviban összeakadtunk Katáékkal, és amikor hangosan mondtam D.nek, hogy megyünk fagyizni, Arika és Fióka is be akart csatlakozni, így aztán együtt indultunk a fagyizó felé. Ennek kimondottan örültem, mert így mondom T. is láthatja, milyen aranyosak így együtt a gyerekek… odafelé minden jó volt, együtt tolták hárman a babakocsit, Arika még jól meg is pakolta az alját a cuccaival (kistakaró, plüssök, mifene), mi Katával legalább kicsit pletyizhettünk… csak aztán amikor odaértünk, kitört a balhé. Persze mindhárom gyerek különböző fagyit kért, ami eddig sose okozott bajt, csakhogy kifelé jövet D. megkóstolta Arika fagyiját, és úgy döntött, hogy neki az jobban ízlik, azt akarja folytatni, nem a sajátját. Ariella persze ragaszkodott a fagyijához (kiemelném, hogy igaza van, jól tette), erre D. először az apja kezébe nyomta a saját fagyiját, majd fogta a rolettijét, ledobta a földre, páros lábbal ugrált rajta, eztán éktelen hisztibe kezdett, hogy kér másik rolettit. Amit persze eszünk ágában se volt venni neki. D. ordított, mint a fába szorult, az apja felkapta, hogy mentse a menthetőt, erre megütötte (márhogy D. az apját). Hiszti esetén itthon irány a szoba, de most ehez előbb haza kellett érni… így sűrű elnézést kértem Katától, hogy mégse megyünk velük vissza a kocsijukhoz, amit az ovi előtt hagytak, kezébe nyomtam szegénynek a babakocsi aljában levő rengeteg cuccot, és otthagytuk őket a fagyizó előtt (szegény, csak nézett), és tűz haza. D. gyakorlatilag kézben kellett vinni (különben lefeküdt volna a földre), úgyhogy érdekesen értünk haza…. Hogy mééér most jött ez ki rajta, a fene se érti… Itthon egy fél óra a szobájában, és mintha elfújták volna a hisztit…úgyhogy azért sikerült szépen elkölteni az ünnepi vacsit (T. állítása szerint még életében nem evett ilyen jó máglyarakást, háháhá), majd amikor már mindkét gyerek elaludt, meggyújtottuk az esküvői gyertyánkat, és kicsit elméláztunk az elmúlt négy éven… majd átadtam a dobozt a csokikkal, és bezsebeltem a dícséreteket… Tehát szummában azért jól sikerült kis évforduló volt… sok ilyet még!!!