D. okos

Dávid itthon maradt még kedd-szerdán is, gondoltuk, jobb, ha teljesen helyrejön. Hétfő este egyébként gond nélkül megérkeztek (bár az úton G. majdnem végig ordított, nagyon nehezen viseli, hogy nem mozoghat kedvére), és kedden már nem is nagyon ment a hasa (G. még csak akkor lendült bele igazán), de a szája, az igen… szájmenéses a gyerek (igen, tőlem örökölte).

Olyan dumái vannak, hogy az ember legszívesebben egész nap csak jegyzetelne…

Képes például percekig beszélni a kakaósdobozon látható képről:

„Anya! Nézd! Ez olyan kakaó, hogy sokan is lehet belőle inni! Látod? Issza a néni, meg a gyerekek… de képzeld! Ők nagyon aranyosak, és nem isszák meg az egészet, hanem meghagyják nekem!! És az is rá van írva, hogy nem szabad magasról önteni, mert akkor kifröccsen…”. Esküszöm, így mondja… kifröccsen.

Keresgéli az egyik autóját (az ezer közül PONT AZT AZ EGYET), és nem találja... egyszer csak feladja, megrántja a vállát, és imígyen szól: „hát, akkor most így jártam”…

Az asztalon áll róla egy fotó, és véletlenül felborította: „bocsánat, anyuka, nem akartam”, mondom, semmi baj, csak vigyázz, mert anyának az a kedvenc képe, szereti nézegetni, és már fordultam is el, hogy valamit még helyrerakjak, erre ő felháborodva: „hát akkor most miért nem nézegeted????”

Megy a bébi tévé, különböző színű alakzatok sorakoznak. D. fitogtatja a tudását: „kék, zöld, barna, pink, red…”… nesze neked angol…méghogy nem tanul…néha az az érzésem, hogy túl sokat tud…

És a tudáshoz még annyit: ugyanúgy leköti a bébi tévé, mint a Discovery channel kiadásában megjelent „A jövő autói2 című dvd… egy csomószor, amikor kérdezem, hogy mit akar nézni, akkor mondja, hogy azt az autót, aminek nincs szeme (reflektora), és elmélyülten nézi, ahogy egy ürge előadást tart a különböző színváltós fóliák polaritásáról a jövő autóiban… olyan szöveg, hogy még én se értem, de ő úgy figyel, hogy öröm nézni… így van ez.