Ugyebár az senki előtt nem titok, hogy mániákusan fényképezem a gyerekeket (nem, nem tudok jól fotózni, de ez nem tart vissza, és fotósuliba sem tervezem járni, egyszerűen csak klattyingatok, és bízom a nagy számok törvényszerűségében), és nem csak hogy én fényképezem, hanem ugye fotóssal is fotóztatom, sőt, ha az oviban van fotózás, akkor azokat a képeket is úgy várom, mintha addig még sose láttam volna képet a gyerekről…
Két hete az oviban volt fotózkodós nap. Most nem a tavalyi fotós van, hanem egy új, aki egyből belopta magát a szívembe azzal, hogy minden gyerek megkapta DVD-n az összes aznap készült fényképet. Ez itten az Ő honlapja, a LIFESTYLE albumot külön ajánlom megtekintésre…
Nekiláttam, és a millió kép közül kiválogattam mindet, amin D. is rajta van, és azokat még a gépemre is felmásoltam… lett vagy 50 fotó, én meg örülök… Most győzzek 10et kiválogatni, amit papírképen is megkapunk… és már alig várom, hogy a pénteken készített karácsonyi ovis képek is meglegyenek….
Időközben telefonon is beszéltem az új fotóssal,mert a karácsonyi képekből lehet ajándéktárgyakat is csináltatni, és hiába van 86 féle cucc, nekem egy 87. kéne, és ugye nem vagyok szívbajos, felhívtam, és rákérdeztem, lehetne-e amolyant… Beszéltünk vagy 20 percig (a végén már DVD filmekről is beszélgettünk, pl. arról, hogy a kulturális fejlődésem érdekében kölcsönadja-e nekem a „Berlin felett az ég” c. örökbecsűt, nehogy lemaradjak valamiről), közben természetesen engedélyt kértem, hogy a blogban is szerepelhessenek majd hosszú távon a benti képek, mondta, semmi gond, úgyhogy íme néhány kép a kiskutyafájám napi rutinjáról….
Köszönjük, Robi!
nagyon jók! :D
VálaszTörlés