hétfő, november 29

Mondatm én, hogy nem ússzuk meg...kórház.

Nekem lett sajnos igazam… tegnap reggelre G. ha lehet, még rondábban köhögött, ez már határozottan kruppos, pedig éjjelre kapott Rectodeltet is, és nyitva volt az ablaka is, ennek ellenére majd’ megfulladt szegényke. 8kor mondtam Tamásnak, hogy én most elviszem Gábort sétálni, ha közben is így köhög, akkor hívom a dokit, meg az ügyeletet, sztem nem ússzuk meg… Elindultam vele ki a zimába, hát, ugyanúgy köhögött a hideg levegőn is, úgyhogy hívtam a kórházat, elmondtam az előzményeket, rögtön mondták, hogy vigyük be, várják, és készüljünk úgy, hogy valszeg’ pár napig maradnunk kell…

Hazarohantunk, 10 perc alatt összerámoltam 2 táskába a cuccokat, szegény Dájínak elmagyaráztuk, hogy most be kell vinni Gáborkát a kórházba, viselkedjen szépen… egy szavam nem lehet, elég jól viselte, hogy a kórházban először vizsgálat, majd mondták, hogy igen, maradunk, betegfelvétel, röntgen (na, az nagyon tetszett neki, hogy Gábor mellkasát lefényképezik, bár a kész „fotótól” kicsit meghökkent, igen, anya, nem ilyeneket szokott csinálni), majd felmentünk az osztályra, megkaptuk az ágyunkat, és ők mehettek is Apával haza.

Mi meg maradtunk, gyógyszerezés, vizsgálatok, vérvétel, és mivel aznap G. gyakorlatilag még inni sem akart, bekötöttek neki egy infúziót… 3 órát ültem az ágy szélén, ölemben babeccel, és próbáltam megakadályozni, hogy nehogy kirántsa a zsinórt…vidám volt, nem mondom….

A kiságy, amiben G-nek aludnia kellett volna, annyira zörgött, hogy éjfélkor már odavettem magam mellé (pedig ugye én sose alszok vele egy ágyban), mert ahányszor köhög, elkezd forgolódni, és még a szobatárs kisfiút is felkelti…. Hajnalig simogattam a kis hátát, mert ugye minden köhögésnél felriadt és sírdogált… Ma reggel megint jött az aranyos kis doktornő, és vizsgálat után mondta, hogy azért sokat tisztult ám a tüdeje, úgyhogy ha így fejlődünk, akkor szerdán hazamehetünk…de az még messze van….

A vizsgálatokon kívül csak mászkáltunk a folyosón, meg hálistennek van egy játszószoba, oda mentünk be, meg dumáltunk (én) a többi anyukával… volt kivel, mert az osztály folyamatosan teltházzal üzemel, rengeteg a beteg gyerek…

Hosszú pár nap lesz ez…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése