Mekkorát dob egy kisbaba???

Hálaannakajóistennek, miután tegnap reggel G. pelenkájából mintát vettem, majd azt az apjával beküldtem a „szervhez”, hogy ugyan bogarásszák már át egy kicsit, tényleg működött Murphy, és úgy lett, ahogy megjósoltam: onnantól kezdve, hogy a kis tartályra rápattintottam a fedelét, ( majd meggyőztem Dájít, hogy nem, azt tényleg nem Vikinek visszük az oviba, hanem majd az apja leadja, ahova kell, ott jobban fognak neki örülni, mint az oviban) Gábor rohamosan javulásnak indult.

A bajom eddig ugye az is volt, hogy semmilyen gyógyszert nem volt hajlandó bevenni… a sima smectát még csak-csak belekevertem a főzelékjébe (Gabi, kösz a tippet), de az elfogyott, és most már csak ízesített Smecta van forgalomban, ami viszont annyira pocsék, hogy mindenben rögtön kiszúrja (azóta a sima almalevet se issza meg, csak a natúr vizet, meg a tápit, már mindent megpróbáltam, de elég, ha csak ránéz az üvegre, és ha nem víz, vagy nem fehér tej (tápi) van benne, akkor simán hozzám vágja… (a halványsárga szójatej is ohne zsanér, meg se hajlandó fogni az üveget). Még hétfőn mondtam is a dokinak, hogy büdösfrancért variáltak ezzel a smectával, és meséli, hogy nemrég volt valami orvos kongresszuson, és ott pont azt nézte, hogy hatalmas tacepaókon reklámozta a gyógyszergyár, hogy „végre itt a jó ízű Smecta!!!”…. ja, mondom, azzal itatnám, aki kitalálta… a sima legalább a sós kajában nem feltűnő annyira (kicsit poríze lesz tőle a cuccnak, de ha a gyerek elég éhes –márpedig 3 nap fosás után azért az- nem annyira törődik vele), mint ez a műnarancsos-agyonédesített izé, amit bármibe keverek, pocsék lesz… igen, megpróbáltam sima vízbe is, megkóstoltam, hát valami undor, belenyomtam G. kezébe, aztán győztem elkapni a fejem… igen, hozzám vágta… nem is gondoltam, hogy egy 13 hónapos kisgyerek ilyen erőset tud dobni… leesett az üvegről a cumi, a lötyi kifolyt, takaríthattam…

Namost ugye a gyógyszer dobva, úgyhogy annyit tudtam tenni, hogy répa-rizs főzetet adtam neki enni, és a tápiját felesben rizstejjel kevertem…. Mert persze hiába finom a rizstej magában, úgy nem issza…

Mindegy, ez a kúra úgy látszik használt, csütörtök estére már egész élénk volt G., a pelusnak is legalább már viszonylag normál kakaszaga volt (bocsi, de minden kisgyerekes anyuka ismeri szerintem a szagok közti különbségeket…), ma meg már nem is folyt a cucc (nem a smecta…). Úgyhogy sínen vagyunk, a gyerek is élénkebb, úgyhogy most folytatom a pakolást, mert délután T. elhozza Dájít az oviból, és húzunk le a Klárihoz Földvárra, mert holnap meg onnan megyünk Taszárra.

Én ugyebár ott nőttem fel, és holnap lesz a taszári légibázis alapításának (majdnem azt írtam, hogy fennállásának, de hát már bezárták…) a 60. évfordulója, és Metzgerék ottan családilag képviseltetik magukat.

Nagyon várom, megmondom őszintén… több mint 10 éve nem voltam Taszáron, és hát életem első 18 évét én ott töltöttem ugye… nosztalgiázunk kicsit….