És ha már fotókról volt szó, akkor íme, az elmúlt napok házimunka- fotói, hogy hogy is megy ez minálunk…
Épp Kékezüsttel beszéltem telefonon (imádom a kis fülesemet, bebiggyesztem a fülembe, és csacsogás közben is szabad mind a két kezem, tudok haladni a melókkal, közben G. is elvan, mert azt hiszi, hogy hozzá beszélek, vagy nem tudom, lényeg, hogy bevált), közben készítettem elő vacsorára a lazacot. Kérdezte Gabi, hogy hogy tudok a baba mellett mondjuk halat szálkázni, na mondom figyelj, lefotózom neked, hogy hogyan… hát így. Én a pultnál halazok, közben a baba kihozta a szennyestartót a fürdőszobából, akkurátusan széthajigálja belőle a cumókat…odakapni nem akarok, mert tiszta halas a mancsom, és hiába ezek „koszos” cuccok, nem akarom, hogy plusz még halszagúak is legyenek, tehát hagyom, had élje ki magát, majd idegeskedek, ha kész a hal…
A másik napi „feladatom” a vasalás volt, miközben G. a földön fetrengve autózott…közben nem kis felfordulást csinálva…
De végül is arra jutottam magammal, hogy a cuccok szétpakolásával-hajigálásával, majd az azokkal való játékkal G. elvan mondjuk 45 percig (lényeg, hogy a közelben legyek, csinálhatom a dolgom, CSAK LEGYEK OTT MELLETTE), és ha kész vagyok az aktuális dologgal, az időközben szétpakolt cuccok helyrerakása nekem cca 5-8 perc… tehát nyertem legalább fél órát, amikor csinálhatom „amit akarok”… ez azért idézőjeles, mert persze én is tudnék mást is csinálni, mint a vasalás, de hát annak is kész kell lenni.
Egyébként meg azért sem balhézok G.vel, mert egy csomó dologban olyan aranyos:
Tegnap pl. ebéd után bekevertem a tápiját, ránézett az üvegre, majd rögtön egy vidám sikkantással elindult a szobája felé, majd megállt az ágyánál, kicsit rázta a rácsot, merthogy ő tudja, hogy most az jön…lefektettem, megkapta az üveget, és 3 órán keresztül egy hang sem jött tőle…
Amikor még délelőtt hazaértünk a boltból, levettem a kabátját, majd leültettem a földre, erre saját magától elkezdte kikapcsolni a bakancsa tépőzárját, és az egyiket sikeresen le is vette (tényleg jó mindig mindent ugyanabban a sorrendben csinálni… öltözéskor a kabát után már tudja, hogy a sapka jön, először lehajtja a fejét, hogy ráhúzzam a sapit, majd amikor mondom, hogy „áll föl”, akkor amennyire csak tudja, hátrahajtja a kis buksiját, amíg bekötöm a sapi madzagját…közben meg szemtelenül vigyorog, és várja a dicséretet).
És még egy: a hálószobában hajtogattam épp, G. közben odament a vonalas telefonhoz (amiben nincs is vonal vagy 2 éve, az óra miatt tartjuk még ott az éjjeliszekrényen), levette a kagylót, és tök szabályosan tartva nekiállt kurjongatni bele, hogy „áló, áló”, és röhögött közben… ez mondjuk azért fura nekem, mert én csak mobilt használok…. Honnan tudja, hogy az is telefon, és hogy mire való?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése