Kinek van jó gyereke?

Vannak jó, és vannak rossz történések itt a betegség kapcsán.

Először a jók: D-vel már régen voltam ennyit egyhuzamban együtt. Most ugye az van, hogy T. nagyon sokat dolgozik, 2 hete már kora reggel indul itthonról, és este is viszonylag későn ér minden nap, így most, hogy D. még oviba sem megy, egész nap együtt vagyunk hármasban. Ami nagyon jó abból a szempontból, hogy most aztán láthatom, mennyi ideig tud a két gyerek együtt játszani (gyakorlatilag órákig, bár D. néha besokall attól, hogy Gábor nem mindig érti meg az általa kitalált játékszabályokat, és nem mindig hajlandó azzal játszani, amit D. éppen kitalál neki), valamint, hogy mekkora hatalma van az anyai szónak. Jelentem, ez utóbbiból a gyerek ötösre teljesített. Szépen, különösebb vita nélkül telt az elmúlt négy nap, meg vagyok elégedve. De egy példát ki is ragadnék. Minden nap megyünk ugye sétálni, így volt ez tegnap is. Már itthon megbeszéltük, hog a boltba is be kell mennünk, és igen, ha jól viselkedik, kaphat egy innivalót (van egy fajta üdítő, amit nagyon szeret). Az elmúlt napban több anyukától is hallottam, hogy gáz most már boltba menni, mert mindenhol kint feszülnek a csokimikulások, egyebek, és a gyerekek 95%-a 1- vagy kérdésekkel hozakodik elő, miszerint mit keresnek ezek itt, amikor ezeket elvileg a télapó hozza, 2- hisztizik, hogy vegyünk ilyet (Márkocska pl. kijelentette az anyukájának, hogy „nem kell megvárni, míg a Mikulás hoz nekem csokit, meg tudjuk itt venni pénzért!!!”).

Úghogy kicsit én is aggódtam, de D. úgy ment el a Mikik mellett, hogy meg sem látta őket, húzott az üdítőihez, egyet levett, és szorongatta, hogy akkor az az övé… mondjuk aztán a csokis polcnál kicsit lefagyott, és mutogatta sorban a cukrokat, hogy „anya, még ilyet se vettünk, meg ilyet se, meg ilyen kéket se…”, mondom nem baj, majd egyszer. És akkor meglátta a VILÁGÍTÓS NYALÓKÁT. Néma döbbenet, majd: „anya, nézd, ha megnyomom a gombját, akkor világít!!!”. Ó, mondom tök jó, van új zsarolási alapom a jövőre nézvést, úgyhogy mondtam is neki, hogy oké, majd legközelebb azt veszünk. Itt a téma lezárva, fizetünk, távozunk.

Ma reggelre bejött az, amitől tartottam, G. is elkezdett köhögni…úgyhogy nagy séta kell a friss levegőn. Igenám, de D. nem nagyon akar jönni, inkább mesét nézne. Majd egyszer csak, amikor már nyitottam a számat, hogy kicsit hangosabban is felszólítsam az öltözésre, rám néz, és kérdi: „anya, ha sétálunk, akkor megyünk a boltba is?”. Na, mondom, eszébe jutott a tegnapi…és igen, mert jött a .”és veszel nekem egy világítós nyalókát????”. Mondom, tudod mit, ha nagyon szépen viselkedsz addig, akkor igen. No, csont nélkül elindultunk, nagyot sétáltunk, hazafele menet bolt, D. rohan a nyalókhoz, kicsit töpreng a színén, majd kiválaszt egy pirosat….és onnantól kezdve az összes embernek, aki a boltban tartózkodott, megmutatta: „Nézd néni/bácsi, anya vesz nekem világítós nyalókát!!!! Nézd, így világít!!!!”. A pénztárosnő- nagyon nevetett, mondta, hogy nem is tudja, mikor látott gyereket így örülni valaminek… és ez nekem azért jól esett, mert amíg egy nyalónak is így tud örülni, addig tudom, hogy nem kapatom el nagyon.

Na, nyaló kifizetve, jött a „anyuka, megnyalhatom???”. Na, mondom, lássuk, meddig lehet feszegetni az engedelmesség határait… mondtam, hogy most úgy is a bringát kell vezetnie, nem tud nyalózni, különben is, ha hazaértünk, akkor ebéd, ebéd előtt nem cukrozunk ugyebár, ebéd után viszont szép alvás kéne, úgyhogy ha jól ebédel, majd jót alszik, akkor alvás után megnyalhatja… gyerek rábólintott, éééééés: hazamentünk, evett (közben végig szorongatta a még mindig celofánba burkolt nyalókát, néha kicsit világított vele), lefektettük Gábort (aki egyre rondábban köhög…), majd ő is ment az ágyába magától.. itt kicsit vérszemet kaptam, és mondtam Dnek, hogy ha akar, alhat a nyalóval, de nem bontatja ki…boldogan meg is ígérte…és láss csodát: 2 óra múlva kipihenten jött elő a szobából, kezében az original nyaló, rám néz: „anyuka, most már megnyalhatom???” ...meg se próbálta kibontani...Na, kinek van jó gyereke??????????

Ja, az elején mondtam, hogy van rossz is. G. tényleg elkapta ezt a nyavaját… a délutáni alvásnál olyan fuldokló rohamokat produkált, hogy este tuti be kell vetni a Rectodeltet… addig meg inhalálás, orrszívás, még egy levegőztetés…francfrancfranc….