Hát, a hétvége majdnem a tervek szerint zajlott… Csütörtökön apu elvitte Dájít a Dédihez, majd pénteken négyre hazahozta, ötkor meg már téptünk is le a Balcsira.
Szombaton délelőtt elvittem a két gyereket a partra, hattyút etetni… D. teljesen odavolt, mert hattyú ugyan nem volt egy darab sem, ellenben volt millió kacsa, meg sirály, sőt, egy varjú is, és egyre közelebb jöttek, ahogy dobáltuk a kenyeret… Gábor is teljesen begőzölt, egyre ki akart szabadulni a babakocsiból, persze előre tudtam, hogy amint kiszedem, ezerrel megindul a madarak felé, úgyhogy vissza kellett toloncolnom, ha két gyerekkel akartam hazaérni…
Ja, és futás közben boldogan kiabált, hogy „attyú, ATTYÚÚÚÚÚ!!!!!”
Délután D. elment az apjával meg a mamával Tabra, aaz ottani temetőbe, visszafelé elhozták a Katit is, én meg, miután teljes lett a gyerekfelvigyázók létszáma, felültem az esti vonatra, és hazajöttem.
10 után érkeztem meg, még megnéztem a Fame-t, meg olvastam kicsit, aztán vasárnap szüttyögtem, pakolásztam, majd amikor hívott T, hogy mind a két gyereknek megy a hasa, elszaladtam elintézni a keddre betervezett vásárlást (terv szerint kedden mentem volna kabátot venni, de mivel világos volt, hogy D. kedden még nem fog oviba menni, nem akartam itt hagyni egész napra a Klárit 2 gyerekkel, nőgyógyászhoz már be voltam jelentkezve, oda amúgy is el kell majd mennem, de mondom a kabátvásárláson essek túl…). Mondjuk, ez az elszaladtam csak kimondva hangzik ilyen egyszerűen… most vagy én öregszem, vagy tényleg a kínálattal volt baj, de vagy 15 üzletbe mentem be, mire találtam viszonylag jó kabátot… aztán a 16.ban (Geox, D. nek is ilyet vettünk) volt kettő is, ami tetszett… megvettem végül a feketét, aztán mikor hazaértem kettő körül, már bántam, hogy nem az aranyszínűt vettem… isten az atyám, eddig még nekem sose volt ilyen, amit megvettem, azt hordtam, sose agyaltam azon, hogy mééért nem egy másikat vettem…mondom, öregszem… annyira, hogy háromkor aztán felhívtam az üzletet, az eladónő emlékezett is rám (mondom, sokat tojóztam rajt, hogy melyiket is vegyem…), és rögtön kérdezte: „megvan még az aranyszínű 38-as… betegyem a raktárba?”… mondtam, ja, este úgyis megyek színházba megyek, előtte beugrom egy cserére… így is lett. Kifizettem még egy halom pénzt, és a színházba már az új kabiban vonultam….
A darab nagyon jó volt (a Rebecca c. darabot láttuk, tavaly kettőről maradtam le gyerekbetegség miatt), főleg Polyák Lillától ájultam el… nemcsak nagyon szép nő, de olyan hangja is van, hogy az ember karja libabőrös lesz tőle…
Darab után még kicsit dumcsiztunk Bobóval, majd mindenki hazaindult… itthon még néztem egy kis Grace klinikát, majd szusz… ma meg egész nap takarítottam, várom haza a népeimet, elvileg fél hat körül érnek…közben persze folyamatos kapcsolattartás volt velük, tanácsok gyógyszerbeadásra, és a többi… olyan süsü az ember, alig vártam, hogy egyedül legyek itthon, aztán mikor megvan, fél óránként hívtam őket, hogy ugye azért megmaradnak, meg jól vannak, és nem sírnak utánam????? Persze, hogy nem sírnak, a két gyerekre van 3 felnőtt, akik mást csinálnak, csak a kívánságaikat lesik….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése