Újabb guru a családban

Nem nagyon volt mit írni az elmúlt napokról, igazából különös dolgok nem történtek… ami ugye nem rossz hír már így önmagában…

Hétvégén is összesen annyi volt a nagy szám, hogy elmentünk korcsolyát venni a gyerekeknek, mert a jövő héten az oviban korcsolya-napok lesznek, minden reggel viszik majd a gyerekeket a műjégpályára, hogy ezt is kipróbálhassák. Egy élű korcsolyát persze még Dávid méretében sem lehet kapni, de olyan kis felcsatolható kétélűt tudtunk venni mind a kettőnek, szerintem így elsőre az is teljesen jó lesz, gondolom esni azokkal is lehet szép nagyot… itthon meg is próbáltuk, tök jól fel lehet tenni a kis csizmájukra… magamban újfent fejet hajtottam az óvónők előtt, hogy ilyeneket bevállalnak, azért 40 gyerekkel a koripályán, az szép kihívás…

Amit ma meglepődve konstatáltam, az az, hogy már Gábor is milyen ügyesen kezeli a laptopot. Nagyon szeretnek ugye autós képeket nézegetni a számítógépen, és ma egyszer csak azt vettük észre, hogy a google képkeresőjével talált képek közül meg tudja nyitni azt, amit meg akar nézni… még D. is meglepődött, ami azt illeti…de a legmeglepőbb az volt, hogy melléült, és hagyta, hogy G. kattingasson, ő meg beérte a lekes kiabálással, hogy „aztnézdGáborkaaaaa!!!!!!”. Az meg kattintott, és nézte…

Cicusok

A gyerekek találékonysága néha egészen meglepő, főleg, ha új játékokat lehet kitalálni. Tegnap este D. közölte, hogy az eddigi cicázós játékot (igen, a pórázon vezetés nagy sláger azóta is) fejlesszük tovább: tálkából akarnak tejet inni. Azért teljesen nem tudok elszakadni a pedantérius puculus énemtől, kicsit féltettem a padló állapotát, úgyhogy mondtam, hogy oké, lehet lefetyelést gyakorolni, de csakis a fürdőkádban, fürdés közben…

Így is nagy buli lett belőle, rettenetesen tetszett nekik, hogy a két kis tálkában melegített tejet szervíroztam az én két kiscicámnak, és még azt is engedték, hogy fotózzam őket „ivás” közben, bár D. többször megjegyezte, hogy „pedig a cicák nem is szeretik, ha fényképezik őket, de ők aranyos kiscicák, és megengedik…”

T. szülinapja zanzásítva

Tegnap jó sűrű nap volt. Klárival már megbeszéltük jó előre, hogy reggel gyorsan elmegyünk, és megvesszük az általa Cicukának szánt ajándékot. Hát vili, hogy az a bolt, ahol az áhított órát árulták, az épp leltározott… január végén, basszus… Olyan pipa voltam, hogy még… egy csomót rohangáltunk még délelőtt, hogy hol is lehet még ugyanolyat kapni, de persze nem találtunk… kénytelenek voltunk kettéválni, Klári még elment egy-két kört futni, nekem haza kellett jönni, ha azt akartam, hogy azért legyen valami ennivaló is estére… Engem Klári mellett váltott a Kati, fél délután vadásztak még eredménytelenül. Négy előtt valamivel értek haza, akkor nekiestünk az internetnek, és kiderült, hogy ugyanolyan órákat még árulnak egy bizonyos helyen, úgyhogy Klári azzal a svunggal fordult is vissza, és végül sikerrel is járt… Így aztán lett ajándék is, vacsora is estére, mindenki örvendezett (bár Klárinak nem lesz kilométerhiánya egy darabig, az szent).

Régen nem ettünk már Kalla féle paprikás csirkét, úgyhogy T. ezt választotta ünnepi menünek, annyit változtattam csak, hogy mosta  sous-wide gépben készítettem a melleket, oltári finom lett hálistennek. Tortát a Daubnertől hozattam, nem okoztak csalódást, az is nagyon finom volt, úgyhogy T. igencsak meg volt elégedve.

D. meg persze egyfolytában számolja a napokat, hogy Neki mikor lesz már a szülinapja…

(megjegyzés: nem véletlenül nincs itt egy kép se… ilyen szülinap már rége volt, hogy egyszerűen egyetlen olyan kép sem készült, amin mindenki normálisan nézne ki… ezeket inkább megtartom magamnak, az utókornak elég a leírás…)

Itthon

Csak az az egy baj van az ennyire nagyon jó helyekkel, hogy itt valahogy máshogy jár az óra… kicsit mintha gyorsabban telne az idő… túl hamar jött el a hazaindulás ideje…Nem akarom nagyon ragozni az elmúlt két napot, lényeg, hogy nagyon jól kipihentük magunkat, és megfogadtuk, hogy ide még tuti eljövünk, és különben is, idén majd megpróbálunk többször lazítani pár napokat, mert az azért nem járja, hogy csak a meló…

Momentán és szerelmes lettem a szaunázásba, úgyhogy szent esküvéssel megfogadtam azt is, hogy itthon is majd több időt szánok ilyesmire…ártani tuti nem árt, ellenben használ.

Holnap van T. szülinapja, Dávid már úgy izgul, mintha a sajátjáról volna szó… Bár, az is itt van nemsokára…

Pihi

Tegnap délelőtt befutott Kati (Klári csak ma jött, mert tegnapra még be volt jelentkezve valami vizsgálatra), úgyhogy a gyerekeknek volt nagy öröm, amikor Ő ment értük az oviba… nem is volt velük semmi gondom egész este! Mi meg T-vel jól összekaptuk magunkat reggel, és felkerekedtünk. T a sárvári Spirit hotelben foglalt le egy szobát, ott fogunk három napig henteregni. Elég hosszú volt az út, de olyan jól elvoltunk, hogy még… vittem magammal pár musical Cd-t, azokat hallgattuk, meg dumáltunk… meg is beszéltük, hogy ez az év a kényeztetés éve is lesz, igenis, többször is el fogunk menni valahova pár napra… meg is terveztük, hogy a következő majd Párizs lesz a március 15-ei hosszú hétvégén. Úgy legyen, ámen.

Szóval odaértünk kettőre a Spiritbe, elfoglaltuk a szobát (olyat szobát kértünk,ahol a szobában van pezsgőfürdőkád is… ha már lúd, ugye…), és negyed órán belül már a welness-részlegben voltunk… hátkéremszépen. Sok szép helyen jártunk már, de azért ez nagyon ott van. A medencék melletti pihi-részlegen nem ám csak sima nyugágyak…neeeem…. Franciaágyak! Selyempárnával! Elfüggönyözhetőek! Puhák! Megláttam, és mondtam is T-nek, hogy na, ez az a hely, ahol én fél óra múlva akkorát fogok aludni, mint a ház. Így is tettem. Pancsiztunk egy nagyot, gyakorlatilag az összes medencét kipróbáltuk, majd én hanyatt vágtam magam az egyik dupla ágyon, és két órán keresztül azt sem tudtam, hol vagyok. És úgy nagyjából ebben a szellemben óhajtom majd tölteni a még hátralévő másfél napot is…

Szuszmusz

Még egy dolog történt az elmúlt napokban, ami említésre méltó, mégpedig az, hogy megérkezett az új háztartási gépünk… én egy kicsit, bevallom, szkeptikus voltam vele kapcsolatban, de minekutána már csináltunk vele csirkemellet is, és az is valóban olyan finom szaftos maradt, mint ahogy néhány helyen már étteremben is lehet enni, rájöttem, hogy igenis van nálunk létjogosultsága.

A sous-vide technológia lényege konyhanyelven (háháhá), hogy a húsokat vákuumfóliába csomagoljuk, légmentesen lezárjuk, és viszonylag alacsony (60-80 fokon, mindenképp forráspont alatt) készítjük el, viszonylag hosszú idő alatt (kacsacomb akár 8 órát is ülhet a fürcsiben).

A húsok így minden nedvességet, szaftot magukban tartanak, nem száradnak ki, a zöldségek több vitamint őriznek meg, és ízletesek is lesznek. Arról nem is beszélve, hogy egy sous-vide gépben elkészített kacsamell (vagy bármi más) úgy ahogy van, berakható a hűtőbe, és egész héten bármikor elő lehet kapni, csak rápirít az ember egy kicsit, és 10 perc múlva omlós sültet tud tálalni… hétköznap hogy tud ilyennek örülni az ember, nem igaz?

Úgyhogy most szuvidolok ezerrel minden nap, kihasználom ezt az előnyt, hétvégére nem maradnak kaja nélkül a népek… merthogy mi Civukával elmegyünk egy kicsit wellneselni, Kati meg Klári jönnek majd vigyázni a kölkökre.

Nem mondom, hogy nem várom már, ránk fér némi pihi….

A randi

A hétvégére nem terveztünk semmi különöset, ehhez képest mondjuk beficcent G.-nek élete első randija.

Ugye a gyerekek szerda óta járnak oviba, Gigi kérdezte is rögtön, hogy oké, hogy nem mentünk el a szülinapjára, de akkor mikor tud majd játszani a Gáborkával? Mondtam neki, hogy majd egyik hétvégére megbeszélem az anyujával, hogy együtt elmenjünk valahova.

Na, szombat reggel 9 óra, csöng a telefonom. Látom, Gigianyu. Hát, mondom, szia, mizu? Hát hogy mit csinálunk délelőtt…. mert a Gigi reggel 7 óta a tükör előtt készülődik, magától felöltözött szépen, virágot tűzött a hajába, mert Ő ma találkozik a Gáborkával, és „Anya, szerinted tetszeni fog neki ez a virág???”. Anyuja mondta, hogy hát még nem beszéltünk meg semmit, nem baj, Anya, hívjad fel őket. De Gigi, reggel hétkor nem lehet felhívni senkit… És mikor lehet? Kilenckor. És a gyerek alig várta, hogy kilenc legyen, és megkérdezzék, nem-e érünk rá véletlenül…. Mondtam, hogy igazából semmi különöset nem terveztünk aznapra, úgyhogy összekaptuk magunkat, és el is mentünk.

Nagyon arik voltak az aprónépek, G. némi ráhatásra megdicsérte Gigi hajában a virágot is, és egész délelőtt szépen játszottak együtt… ami ugye a két fiú-egy lány felállásban, ebben a korban igenis szép teljesítmény…