Reggel Zsófi meg én megmutattuk a két kispasinak, hogy mire számíthatnak életük további részében, milyen az, amikor a nőket el kell kísérni vásárolni. Amikor Tamás indult dolgozni, beraktuk a két babakocsit a csomagtartóba, fogtuk a babeceket, kipattantunk a Ferihegyi bevásárlóközpontnál, és 2 órát cserkeltünk. A fiúk jól vették az akadályt, G. végigaludta, Botomd nézdegélt, én meg kihasználva az alkalmat vettem magamnak 5 felsőt, meg a Dájíkának 3 komplett melegítőt, mindezt kb. 20 perc alatt, voltunk a Müllerben is, meg sétálgattunk is, majd busszal hazajöttünk. Mindkét gyereknek ez volt az első buszos élménye, úgyhogy meg is örökítettük. Délután elhoztam Dájít, Bóbita jött velem, merthogy eljött ma vendégeskedni, meg pocakmutiba, majd jött Apu meg a Mama, és elvitték játszóterezni D.t. Mondtam, hogy a fényképezőt vigyék magukkal, merthogy kell a bloghoz… Hát, Apu rekordokat döntött, egy óra alatt 77!!! fotót készített :) Méghogy csak az én mániám, hogy minden pillanat meg legyen örökítve…
Poén még: Apu pólóján két tank szó szerint veszi a „szeretkezz, ne háborúzz szlogent” . Dájí nézi, nézi, majd közli:”Tank.Ráemászott.”. Bepisiltünk.
Egyébként minden „rá-” illetve”ki-” kezdetű szóba beszúr egy e betűt, tehát: kieborult, kiement, ráemegy…érdekes egy tájszólás, de nekem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése