Vilámmünnep

Nos, azt hiszem képet kaptunk az elkövetkező évek nagy családi bulijairól. Kilencedikén volt ugyebár Anyu szülinapja, és Zsófi névnapját is ebben a hónapban ünnepeljük (izé… minden évben kínban vagyunk, ugyanis 2 Zsófia van, és csórikám nem egyszer járt már úgy, hogy tavasszal megbeszéljük, hogy majd az őszit ünnepeljük, ősszel meg mindenki egy emberként emlékszik rá, hogy tavasszal megültük a jeles eseményt… Zsó meg csak pislog és nem szól, mert ő ilyen), úgyhogy tegnap levonultunk Kecskemétre, hogy legyen egy nagy ünnepi ebéd, meg egy kis összeröfi… Hát, ugye, mi voltunk 2 gyerekkel, Zsóék hozták Botondot, így megállapítást nyert, hogy három gye4rek közül egy biztosan vonyít éppen…

A képen az ebéd egész összeszedettnek látszik, de nem volt az, felváltva ettünk, a babák hol ennél, hol annál voltak, Dávidkám is hozta magát, és ugyan jókat röhögtünk a szitun, de a meghitt ünneplés az tuti nem ilyen… Mindegy, úgy tűnt, hogy Anyuék élvezik, hogy ennyi unokájuk van, bár azért ha belegondoltunk, mi lesz itt 2-3 év múlva, akkor azért elhallgattunk…

A kaja nagyon fini volt egyébként, meg a madártejtorta is, úgyhogy rendesen belaktunk… aztán aludtunk egyet (főleg én D.vel meg G.vel, szegény Zsó egy idő után feladta, B. úgy döntött, hogy ők nem álmosak), és már indulni is kellett haza…. Ezt hívják villámlátogatásnak asszem…