A masszázsolás

Tegnapelőtt végrevégre össze tudtunk hozni egy talit Lucáékkal. Már reggel mondtam D.nek, ahogy mentünk az oviba, hogy délutánra áthívom őket (erre megjegyezte, hogy „Bajázst is”, na ettől padlót fogtam, ugyanis Balázs mostanában (sajnos) ritkán kerül szóba nálunk…De esküszöm, amint lehet, összehozzuk, hogy „Bajász” is eljöjjön… Dorci, hallod? )

Aztán amikor mentünk érte G.vel délben, már előre mondta, hogy „Juca”, mondom igen, de előtte gyorsan kell egyet aludni… nem is volt hiba a lefekvésben!!!

Amikor aztán megjöttek, mentek együtt a játéksarokba játszani, mint akik soha el nem váltak, Gabi olvadozott Gtől, úgyhogy mindenki hamar megtalálta a maga szórakozását. Pláne, amikor hazajött Tamás, és boldogan mutatta a legújabb beszerzését: régóta akar ugyanis egy masszázsfotelt, de sajna a mi házunkból már csak kivinni lehet (és az egyetlen plusszfotelos helyen most az én szopófotelem áll), így kompromisszumos megoldásként vett egy ilyen rátétet (nem tudom, mi a hivatalos neve, olyan mint egy üléshuzat, és abban vannak benne a görgők… jópofa, jól masszíroz, elleszünk vele). Kipróbálásra felszerelte a teraszon levő egyik székre, na a kölkök rögtön eldobták magukat… egymás után másztak bele, Luca olyan komoly pofácskával tesztelte, hogy behaltam…

Érdemes egyébként megnézni Gábort is, mármint az arckifejezését… Komolyan mondom, én még ilyen babecet nem láttam… Tisztára mint az apja valamelyik nagy projektje közepén.

A másik dolog, amiről szólnom kell még, az Dávid kajálása. Mondták az oviban, hogy a gyerek szó szerint zabál, én meg gondoltam, hogy biztos a fokozott mozgás meg a többiekkel való együtt-evés, de nem…

Ma délben carbonara spagettit csináltam, hát tömte magába, de nem ám akárhogy RÁCSVARTA a villájára… csak lestünk… estére meg a kedvenc csirkeételünk készült, a marbella csirke, nem is értem, mért nem csináljuk gyakrabban, csuda finom… tegnap jóóól bevásároltuk hozzá az alapanyagokat (ééés ha már arra jártunk, márhogy a bev.központ felé, voltunk a Brendonban is, meg a Médiamárktban, az utóbbi amiatt érdekes, mert Cicuka megvette nekem a Kés/alatt 5. évadát, úgyhogy most egy ideig kicsit lelkesebben kelek fel éjjel szoptatni… Tudom, tudom, nem kéne közben tévézni, hanem elérzékenyült pillantásokkal kéne szemlélnem a táplálkozó gyermekemet, miközben hozsannázok, vagy bálnahangokat adok ki magamból (ez utóbbi a mostani alkatom miatt mondjuk valóban testhezálló lenne), de köpjetek le, nekem az éjjel háromkor valahogy nem megy… hét közben fel szoktam venni a Szomszédok aznap leadott részeit (nem röhög, tényleg szeretem), és azt szoktam megnézni olyankor, na most váltás lesz… a szomszédokat majd megnézem miután kivégeztem Troyékat.). A csirkére visszatérve: a Dávid nem érte be a saját combjával (márhogy a saját csirkecombjával), az enyémet is elkunyizta, és úgy betörölte mindkettőt, hogy még. Gondolom a délutáni meló jót tett neki, összerakták ugyanis apjával a kicsinek a járókát (kicsit félnék a földre letenni a játszószőnyeget… nem feltételezek rosszat D-ről, de amilyen gyors, röptében egyszer ráesik a picire, oszt nézegethetek… képzeljétek, akkor milyen fejet vágna G.!