Beszoktunk

Noshát, elkezdődött Dávid ovis élete. Kedd reggel nagy vehemenciával mind a hárman elindultunk az oviba (márhogy az apja meg én meg az igazi ovis). Nem mondom, volt nagy nyüzsgés, a két kiscsoport (a Dávid bölcsi-csoportja (NEMO-group, bocs) ,meg a kiscsoport ) most kezdi a beszokást… Ami persze a gyerekeknek sokkal kisebb megrázkódtatást jelent az esetek 80 százalékában, mint a szülőknek… Mi is ugyanolyan aggódó arccal lestük a kölket, mint a többiek, neki meg persze esze ágában sem volt izgulni… bement a csoportszobába, és rögtön nekilátott (szét)szerelni… mi meg az apjával kiültünk a teraszra, és vártuk, hogy lesz-e sírás, vagy valami…nem volt. Az apja egy óra múlva elment dolgozni, én az első napra való tekintettel ott maradtam délig, beszélgettem a csoporttársak anyukáival, ilyesmi…
Az első nap tiszteletére még egy hivatásos bohóc is volt ott, aki nagyüzemben gyártotta a lufi állatokat a gyerekeknek, Dávid is kapott egy kardot, persze a második suhintásnál kidurrant, de sebaj…egész délelőtt a durrogások hallatszottak a kertben, tisztára, mintha háború lett volna 
Szóval ott voltunk délig, együtt ebédeltünk (az óvónőnek is könyebb lesz holnaptól, ha látja, hogy melyik gyerek hol tart az önálló evéssel-ivással)aztán jöttünk haza (előtte még lenyúltunk egy enyhén leeresztett lufikardot), merthogy ottalvás csak jövő héttől kezdődik. Mondanom se kell, jó nagyot aludt délután, jó lezsibbadt a sok élménytől…
Tegnap reggel már egész rutinosan indult az ovi felé, mint aki már hónapok óta odajár, és meg is beszéltem az óvónőkkel, hogy tekintettel a kicsire, én egy hangyányit rapidra venném a beszoktatást, és másfél órára már el is jöttem (zárójelben: nem is volt szükség a további részvételemre… kistesó ide vagy oda, van itt annyi élmény, meg figyelem, meg minden, hogy simán elvannak a gyerekek…szerintem a beszoktatás inkább a szülők miatt kell…), és semmi gáz nem volt…
Délután a Klári hazautazott, így ma már „élesben” mentünk: a tervek szerint az álltalános menetrend az lesz, hogy ugye a kicsi kel olyan fél hat körül, megetetem, aztán úgyis visszaalszik, összerakom magam, aztán Dávid jön, mosdatás-fogmosás-öltözés, irány az ovi, addig Apa felügyeli G.t, aztán amikor hazaértem az oviból (éljenéljen hogy légvonalban 50 méterre van, és 3 perc séta) Ő is összekészül, és elmegy dolgozni. Persze ma később kelt a kicsi, nem végzett a reggelivel mire D.t vinni kellett volna, így Apa etetett, amihez viszont D. ezerrel akart asszisztálni, így kicsit nehezebben indultunk, de összejött. Gyakorlatilag csak átcseréltem a gyerek cipőjét, ment be a csoportba, mondtam Neki, hogy délben jövök, adott egy puszi, oszt szevasz…ennyit a beszoktatásról…
Aztán ebéd után G-vel együtt mentem Dájíért, hazasétáltunk, közben csak lestem, hogy miket mond… esküszöm, a két nap annyit dobott a beszédén, hogy el se hiszem….
Délután segített nekem a konyhában (kipakolta a mosogatógépet, egész jól a helyére tudta tenni a különböző formájú tányérokat, egyszer kellett csak megmutatni, hogy mmindegyiket oda tesszük, ahol ugyanolyanok vannak), leste a kenyérsütőt, majd háromnegyed hatkor kért egy üveg tejet… kíváncsi voltam, mi a terve, hűt, bemászott az ágyunkba, és kijelentette, hogy „Dájí pijen”… Hehe… könnyebb dolgom lesz vele délutánonként, mint eddig, az ziher… isten áldja az ovit.
Estére Apa meglepett egy kisebb adag sütivel Mihályiéktól, megünnepeltük a sikeres beszokást, Dávid kettőt széttrancsírozhatott, úgyhogy mindenki elégedett a sorsával.