Csont vagy kaka?

Pénteken a gyerek hazacsórt egy kis darab gyurmát az oviból (én eddig azt még nem vettem neki), tegnap reggel fogott egy műanyag csavart, beleszúrta, majd közölte, hogy „házikó kéménye”… Meglepődtem, mert momentán kéményről még sose beszéltünk, én ezt is csak az ovira tudom fogni, mindenesetre nagyon örültem, hogy ilyen kis kreatív, és amikor az apjával tegnap elindultak a heti bevásárlást elintézni, a lista végére odaírtam, hogy „gyúma”. Vett is Tamás egy csomót, egy részét meg is kapta a gyerek rögtön, úgyhogy az egész hétvége a gyúmázás jegyében telt… Megmondom őszintén, én már nagyon vártam, hogy ezek a dolgok is elkezdjék érdekelni, mindig is nagyon szerettem színezni, meg rajzolni, meg „gyúmázni”, de mióta felnőttem, ez azért elég ciki, úgyhogy kell hozzá egy gyerek, hogy az ember legálisan játszhasson újra ilyesmivel…de úgy látszik, a gyerek partner lesz ebben, tegnap is, ma is alkottunk, bár meg kell mondjam, nem hagy igazán kibontakozni… Ha csinálok valamit, akkor összegyúrja… Elvette kicsit a kedvem, amikor mondta, h csináljak csigát, megcsináltam a házat, nekiláttam a testnek, de mire azzal végeztem, a házat összegyúrta, és hiába mondtam, hogy akkor ez meztelencsiga, Ő ránézett, és közölte, hogy „kaka”… Oké, tényleg hajazott egy darab kakecra, de ennek azért volt szeme!!!! Mindegy. Így jártam. Ő viszont csinált egy hasonlót, és közölte, hogy „Pijének csont”. Pedig az is kakára hasonlított…

Ja, és még az volt tök ari, hogy közben ment a tévében a dörtidenszing, és amikor a csaj epekedett, akkor Dávid ismételgette utána nagy átéléssel, hogy „Dzsoni…..”