Rabolók

Valamit nem említettem az előző bejegyzésekben, mert akkor azt gondoltam, hogy ugye semmi jelentősége. Csütörtökön éjjel megszólalt a riasztó. Kinéztünk a hálóablakon, sehol semmi…másnap (éljen a sok alvás, szétszórtság) nem is vettünk észre semmit…Jött Anyu meg Fecó délután, volt séta a babákkal, meg játék a kertben, bubifújás, gyurmázás meg miegyéb, és csak ma dél körül vette észre Tamás, hogy a hátsó teraszajtó ajtaját kiégették, ott próbáltak bejönni, emiatt volt a riasztás… Lezsibbadtunk rendesen, gondolkodunk a védelem milyenségén (bár a lakásba nem tudnak bejönni, de mégismár…). Profi volt az ürge, merthogy nem a kilincsnél égetett, ahol mondjuk én tettem volna, hanem felette, pont ott, ahol a zárszerkezet csúszókái vannak, és amikor azokat megpiszkálta, akkor visított fel a riasztó… Délután anyuék hazamentek, Tamás elvitte kicsit játszóterezni Dájít, én meg aludtam nagyot…remélem, mostanában nem lesz több izgalom… A fotókon érdemes egyébként megtekinteni, hogy Gábornak mennyire tetszenek a bubik, amiket Dávidnak fújtam, Zsófi haja is tele lett velük, meg a babakocsi is (lesz közös érdeklődési pontjuk a gyerekeknek, ez már most látszik), valamint látható az az újdonságnak is számító esemény, miszerint Botomd almát kajál. Fotóztam én rendesen, látszik, hogy figyelek én mindenre…momentán a teraszajtót tényleg nem vettem észre… Van olyan, hogy valami annyira természetes, hogy ott van, hogy már simán csak átnézük rajta-felette-alatta? Mostantól bizton állíthatom, hogy van :( Ja, és volt ám még nagyon fontos dolog, nehogy már itt elsikkadjon! Másodszülöttöm mintegy 2,4 decis vacsora becsókolása után reggel 5 órakor ébredt először!!!! TADAAAAAAM!!!!!!!!