Mivel nekem csütörtökön kellett visszamenni a hathetes kontrollra, amikor hívott Klári, hogy jönne, akkor megkértem, hogy úgy jöjjön, hogy aznap pont itt legyen. A jövetel fő célja egyébként a gyerekszoba függönyének leszállítása volt (annak idején Dávidhoz is Ő talált frankót, most amikor felajánlotta, h. ezt elintézi, akkor hálásan megköszöntem… a falfestés nekem nagyon oké, de mire én egyáltalán elmegyek anyagot nézni, addigra a kölkök leérettségiznek…), meg hozott frankó lepedőket (szintén nekik), úgyhogy hasznoskodott. Ja, és nem mellesleg persze meg tudta szemlélni a gyereket az oviban (minden nap úgy megyek, hogy óvatoskodom a bokrok mögött, hogy előbb vegyem észre a gyereket, mint ő engem, és próbálom meglesni, hogy épp mit csinál… Így osontunk szerdán is a Klárival, és egész elérzékenyedtünk… egész úgy festett, hogy a gyerek azért megtalálta a helyét), majd csütörtökön is, meg ma is Ő vitte reggel (miután a gyerek megszemlélte a falán a képeket, amiken mi vagyunk láthatóak zsenge korunkban, és huszonötödszörre is elmondatta magának, hogy igen, Apa és anya is járt oviba, igen, ment minden reggel, és nem vitatkozott az édesjó szülőanyjával állandóan ezen…). Nekem a dokinál nem volt semmi extra, azt mondták, minden okés, mehet a torna is, a házasélet is (ekkor azért kicsit elélcelődtünk a dokival azon, hogy ahhoz vajon előbb kell-e aludni, vagy ráér-e az ember közben szundítani egy keveset…), a Bóbinál is minden rendben volt (leszámítva persze a szokásos vitákat orvos és várandós között, hogy valójában mennyire kell a magzatnak a süti), úgyhogy utamra lettem bocsátva, innen már csak fel kell nevelni a kisebbiket is. Ma délután Klári hazament, de legalább Tamás korán jött haza, játszottunk kint a kertben, meg akartunk finom vacsit csinálni, de alig jött össze, ugyanis az egyik kedvenc jénaim szétdurrant a sütőben a kedvenc rákjaim alatt…. Nem is tudtam hirtelen, hogy a tálat siratom, vagy a rákok miatt aggódom (amiket egyébként a hős férjem megmentett nekem az enyészettől, úgyhogy nem fogok éhenhalni…). Hiába... vannak dolgok, amik sosem változnak. A képen látszik még G., aki kezd rájönni, hogy mi a szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése