A szülői

Nos, mint a mellékelt képeken is látszik, a hétvége nyugalomban és békességben telt, nem volt semmilyen különösebb fennforgás… A nagyobbik evett, játszott, újabb csigafarmot hozott létre, ezúttal a napozóágyon (némelyik egész sokáig bírta…), az apjával még az edzőgépet is kipróbálta (formába akarta magát hozni valószínűleg az ovira), a kicsi meg evett és aludt… Én is elég sokat tudtam pihenni, ami lássuk be őszintén, rám is fért, eléggé elszoktam már az éjjeli kelésektől… Még a hajamat is be tudtam festeni, ami eléggé rám fért már.

Tegnap este megejtettük az első „közös” fotózást: sejtettem, hogy a legjobb az, ha a franciaágyon adom Dávid kezébe a tesót, mint kiderült, jól is tettem. Csuda pofa volt, esküszöm, szorult bele némi nárcizmus enyhe fotómodell-beütéssel, ugyanis újabban nagyon szeret pózolni. Amikor kérdeztem Tőle, hogy meg akarja-e fogni a tesót, egyértelmű nem volt a válasz, de amikor mondtam, hogy szeretném lefotózni, akkor azonnal kapható volt, rögtön mondta, hogy „csííííz”, igaz, az első fotónál majdnem kinyomta csóri G. szemét, de az nem bánta… Mondom, várj, kicsim, ez nem lett jó, akkor visszahelyezkedett, G. feje megtart, „csíz”… majd rámnéz, aszongya: „anya, jójett?”, mondom, igen, jó, erre nemes egyszerűséggel félretolta Gábort… hát úgy röhögtünk Klárival, hogy majd bepisiltünk… Aztán persze megszeretgette a kicsit, adott neki puszit (persze azt nem sikerült lekapni, de majd lesz még alkalom rá), melléfeküdt, ugrált a boldogságtól, hogy megdícsérjük… zabálnivaló kölyök.

Ma délelőtt elment egy nagyot csatangolni a Nagyival, kihasználva az utolsó szabadnapját, villamosoztak egy nagyot, sétáltak, vásárolgattak, jól elvoltak egész délelőtt. Mi meg az apjával már nagy izgalomban voltunk, mert ma délután ötkor kezdődött a Szülői Értekezlet… Bezony, ezt is megértük…

Elmentünk az Oviba, ahol elmondták mindenről a tutit, és holnap kezdődik a beszoktatás…

Nagyon kíváncsi vagyok, abban biztos vagyok, hogy jól választottunk, jó helyre kerül, egyedül a délutáni altatástól félek kicsit, mert azt most elmondták, hogy cumisüveggel nem alhat, eddig meg ugye a tejcivel ment aludni… Arra gondoltam, hogy hátha új hely- új szokások alapon nem is fogja hiányolni…

Mondjuk a héten még nem alszik ott, majd csak jövő hétfőtől, és okosan van kitalálva, mert holnap csak 4 gyerek kezd a csoportban, így a nevelők se hülyülnek meg, minden gyerekre lesz elég idejük (2 óvónéni lesz velük), aztán jövő hétfőtől jönnek még négyen, majd asszem még 2… nem lesz túlzsúfolva.

Már nem is tudom, én izgulok-e jobban a holnap miatt, vagy az Apja, vagy a Nagyi… Egyébként az összes nevelő tök aranyos, van 2 óvóbácsi is, tanulnak majd angolt ( az óvóbácsik például nem is beszélnek magyarul), ritmikus sportgimnasztika illetve szertorna lesz nekik, választható az aikido, a capuera (bezony… a második számú óvóbácsi nemrég jött, egy nagyon „kellemes” kinézetű magas, izmos fekete srác, amikor mondta a vezető, hogy Ő fogja a capuerát igény szerint oktatni a kölköknek, akkor egy anyuka rögtön meg is fogalmazta minden női résztvevő gondolatát, miszerint esetleg megtekintenénk egy röpke bemutatót „csak hogy tudjuk, mire íratnánk be a gyereket”…. Minden anyuka vihogott, az apukák meg aggódva néztek össze… egész addig, amíg be nem mutatták a kislányok balett oktatóját… Már előre látom, micsoda versenyben lesznek a szülők, hogy ki menjen fogadóórára… ), viszik majd őket bábszínházba, múzeumba, Tropikáriumba…. Komolyan mondom, kicsit irigy vagyok a kölökre… jó, nem kicsit…

Kíváncsi vagyok a holnapra….reggel együtt visszük az apjával…hogy ezt is megértük, istenem…