szerda, augusztus 19

Lábszobor



Na, tegnap Tamás és a gyerek (a nagy) még elmentek a Balcsira, hogy a hosszú hétvégét megfelelően kihasználják. Anyu még ma reggelig itt maradt velünk, főként, mert szegénynek rá kellett pihennie kicsit az elindulásra, ugyanis még hétfőn a nagy játék közben, ahogy a Pihének akarta a labdát dobni, közben a gyerek után is nyúlt, meghúzta a hátát.. mit mondjak, elég furán megy azóta. Úgyhogy miután a nyaralók elindultak, mi úgy nagyjából ma reggelig nem is nagyon csináltunk semmit (illetve a kisbabával azért megtettük, amit szükséges), megnéztük a Halálsoront, mert Anyu még nem látta, úgyhogy jól elvoltunk…

Ma reggel meg, mielőtt Anyu elindult volna a vonathoz, még gyorsan kreatívkodtunk kicsit: még anno, amikor a Dávid 3 hónapos volt, a Brendonban vettem 2 Baby art ajándékkészítőt, egy olyat, amivel láblenyomatot lehet csinálni, meg egy kis szoborkészítőt. Nos, a láblenyomatost meg is csináltam anno, egyszerű volt, gyurmaszerű massza kinyújt, babaláb belenyom, félretesz száradni, keretbe beleragaszt és kész. A szoborkészítő elgondolkodtatott, merthogy az egyik port kell először vízbe keverni, baba lába (vagy keze a leírás szerint…ezen egyébként egy órát röhögtem, hogy minden mozzanathoz ez hozzá volt fűzve „tegye bele a baba kezét (vagy lábát)”, vegye ki a baba kezét (vagy lábát)”… elképzeltem, hogy valaki a kezét teszi bele, és a lábát próbálja kivenni…) belelógat, a massza állítólag 2 perc alatt megköt, ekkor kivenni a lábat (vagy kezet persze), kiönteni a mellékelt gipsszel, majd kötés után az öntőformát óvatosan letördelni a gipszről, és kész (ja, a vége az, hogy a gipszformát a mellékelt fa alapra „speciális ragasztóval” ráragasztani… de hogy az a speciális ragasztó miféle, és hol lehet beszerezni, arról nyikk se… úgyhogy pattex. Ragadt is hálistennek.).

Na, a gondom anno az volt, hogy mi az, hogy a massza megköt a gyerek lába (vagy keze) körül… hogy lehet azt akkor kivenni? Mi van, ha nem jön ki? Pajszer? Körfűrész? Légkalapács? Egyszerűen nem mertem megtenni… fogtam a dobozt az egész hóbelevanccal, és felraktam a szekrény tetejére.

Aztán amikor csináltam a gyerekszobákat, pakolás közben szentül megfogadtam, hogy lesz ami lesz, Gábor bébilábát én ezzel megpróbálom megörökíteni… úgyhogy ma reggel amikor a kicsi fullra kajálta magát, és a legkevesebb ellenállásra számíthattam tőle, akkor Anyu kezébe nyomtam ( a gyereket), vadul kikevertem az öntőminta porát vízzel, beleöntöttem egy kis műanyag pixisbe, majd nemes egyszerűséggel ráhúztam a gyerek lábára bokáig, és tartogattam, meg imádkoztam, meg megbeszéltük Anyuval, hogy ha nem jön le, akkor legfeljebb kihívjuk a gyerekorvost… (amúgy is aznapra kellett kihívnom, de végül is nem emiatt).

De a cucc elég okosan van kitalálva, a massza gumiszerűre köt meg, és simán ki lehetett húzni belőle a baba lábát (vagy kezét… ja nem, a lábát), aztán kiöntöttem gipsszel, eredmény mellékelve (még a pattex előtt).

Ja, és nem mellesleg megjött közben a TAJ kártyája is a gyereknek, úgyhogy már van hivatalos nyoma is a létének.

Aztán ma még az volt, hogy miután Anyu elment, még felhívtam a gyerekorvosunkat, hogy a Gábor megszületett, mondta is rögtön, hogy igen, tudja, és ha nem gond, akkor Ő ma még eljönne megnézni a négynapos ünnep előtt, mondom semmi gond, amikor akar, jöhet. Mondta, hogy sajna csak hét után fog ideérni, de megnyugtattam, hogy épp kettesben vagyunk babeccal, úgyhogy nem fog zavarni. Negyed nyolckor jött, alaposan megnézegette a KisMagot, mindennel meg volt elégedve, megírta a beutalókat (koponya-has UH, ortopédia, szemészet (nagyon váladékozik még mindig a kicsi szeme, sztem tuti ugyanaz lesz vele, mint a Dávidéval, nem ússzuk meg a könnycsatorna-macerát)), mindent megbeszéltünk, itt volt majd’ egy órát… Nagyon örülök, hogy ilyen normális dokink van.

Midezek közben a Balcsin zajlott az élet, a gyerek volt a „na víz”- ben, pumpált gumimatracot, felavatták apjával a buborék-pisztolyt, evett mint egy kubikos… Édibogyó. Sajnálom, hogy mi Gáborral még nem mehettünk, de amíg itthon nem áll be egy kicsit úgy nagyjából, nem akartam rángatni, viszont a Dájí meg mér is ne élvezze még egy kicsit a Balcsit…

6 megjegyzés:

  1. Lábszobor... Hogy ez nekem akkoriban nem jutott eszembe... Pedig simán csinálhattam volna sütőformát is... :) úgy is kis ennivaló a lábuk...
    Mindenesetre a morbid kiváncsiság üldöz azért a képért amikor is ezt csináltátok :)

    VálaszTörlés
  2. Sajna az nincs.Ugye Anyu tartotta a babát, én a baba lábát (vagy kezét :) meg a formázóanyagos pixit, a Pihe meg amúgy se egy észlény, fotózni meg végképp nem tud...így az elmaradt...
    De ha bevállaltok még egy babecet, akkor ezt is ajánlom figyelmedbe :)))

    http://www.brendon.hu/ProductSearch/viewer.aspx?mainmenu=jatek&submenu=ajandek&category=hobby&brandfilter=Baby%20Art&empty=1&productid=168155&pageno=1&whid=43

    VálaszTörlés
  3. még 1gyerek???????? TZG!!!a negyediket nem gyereknek hívják hanem felelőtlenségnek :)

    VálaszTörlés
  4. Vald be Sanyi,Te attól félsz igazán, hogy hátha megint dupla találatot érsz el, mi? :))))))))))))))))
    Mostanában kicsit másként látok néhány dolgot, és Anyámnak gyakran mondom, hogy valahogy egyre jobban tudom becsülni, h felnevelődtünk...

    VálaszTörlés
  5. hehe...valld be, két ll-el...

    VálaszTörlés
  6. duplát????? a félelem tárgya a tripla :)

    VálaszTörlés