Mindannyian otthon, édes otthon

Eljött az idő, hogy hazamenjünk… Mivel a kezdődő sárgasága tényleg csak vaklárma volt, ma Gáborral együtt hazavonultunk. Tegnap még beugrott Dorci is látogatóba…mielőtt jött, hívott, hogy hozzon-e nekem mekis jegeskávét (tudja hogy az szeretem), mondtam, hogy naná, de nem csak azt hozott, hanem egy álompitét, és egy csokishake-t is (magának meg epreset, úgyhogy nem egyedül tömtem az arcom)…nos, ha eddig nem híztam a duplámra, majd most…de meg tudta magyarázni: „tej csak szénhidrátból lesz sok!!!”, és ezen jót röhögtünk. Mire Tamás jött, a sok cukortól már virgonc jókedvünk volt, csaptunk még egy kis fotózkodást is, eredmény mellékelve. Reggel aztán vártam: először a Tamást, majd vele együtt a Dokit, hogy kimondja az áment a hazamenetelemre, ami meg is történt, utamra lettem bocsátva, mi meg megköszöntük szíves közreműködését, valamint tanácsot kértünk, hogy a harmadikat hogy hozhatnánk össze lánynak…itt elpoénkodtunk keveset, de a Doki bíztatott, hogy harmadjára Neki is összejött a lány, hátha mákunk lesz (bár zárójelben azért megjegyzem, hogy most azért kell egy év legalább, mire kiheverem ezt az elmúlt pár napot… de nem vagyok rinyálós, ezért a zárójel.). tamás ezután elment az irodába körbenézni, én meg vártam a vizitet, hogy a gyereket is hivatalosan elengedjék, amikor szóltak, bevonultunk a gyerekorvoshoz. Aranyos doktornő volt, nem az, aki eddig bejárkált hozzánk, hanem egy másik, átnézte a KisMagot (Lucaanyu szerint ha Dávid töki volt, akkor Gábor ugye lehetne Szotyi, gyűjtőnéven a gyerekeink a Magok…ez nekem NAGYON TECC!), megállapította, hogy hízásnak indult, majd elengedett minket azzal, hogy egy óra múlva kész a záró. Ezalatt én összepakoltam a szobát, hívtam a Tamást, majd hazaindultunk. Útközben megbeszéltük, hogy még be kell menni a gyerekorvoshoz, mert a védőnő felíratta az ilyenkor kötelező recepteket (és még fel is hívtam a védőnőt, hogy akkor tuti megvannak-e, mert negyed óra múlva ott vagyunk!!!), és utána még beugrunk a gyógyszertárba kiváltani őket, merthogy pl. alkohol a köldökhöz egy gramm sincs otthon, pelenkázni se tudok, és ne legyen már az, hogy hazamegyünk, Dávid megörül,majd Apa rögtön rohan el…..nemnem, először intézzük el a dolgokat, és csak utána menjünk haza….és miután ebben ilyen jól megegyeztünk, egyértelmű volt, hogy legközelebb a garázsban térünk magunkhoz, hogy „vaze, a receptek!!!” felkiáltással extra gyorsan kitolassunk, mielőtt a gyerek ( a NagyMag) észrevenne…. Hiába, kicsit megviselt minket az elmúlt pár nap. De amikor végre (alkohollal, kenőccsel, kúppal, gézzel, síppal-dobbal-nádihegedűvel felszerelkezve) hazaértünk, akkor nagyon örültek nekünk….Dávid megcsodálta a babát az ágyában, majd be akart mellé mászni, de erről lebeszéltük. Megvolt az első otthoni fürcsi, azt is végigsasolta a kisszékről, és egyszer sem akarta a KisMagot vízbe fojtani, úgyhogy azt hiszem, megleszünk.