Pios

Hiába írtam a tegnapi naphoz olyan sokat, az a végén csak kimaradt, hogy eljött Dorci meg Kékezüst is látogatóba, hogy lássák a legújabb szaporulatot. Fotó az egy darab se készült sajna, mondjuk Dorci nem is tudott sokáig maradni, ugyebár 2 gyerek várja otthon, de Gabival dumáltunk egy jó nagyot. Mondjuk ideje is volt már, merhogy már vagy 4 hete nem találkoztunk.
Ma azzal kezdtem, hogy kipakoltam a rucikat, amiket tegnap Dorci hozott Dávidnak - mekkora mák ez nekem, hogy Balász ilyen gyorsan nő… Őszre meg télre gyakorlatilag nem kell nadrágot vennünk, meg dzsekit se nagyon…(persze azért elmegyünk majd a jövő héten vásárolni, merthogy kell a gyereknek cipő, meg melegítő, meg el akarok menni, és passz).
Egyébként itthon nem volt semmi érdekes, Gábor az evésen kívül csak aludt, viszont a képek tanúsága szerint a Balcsin annál inkább zajlott az élet: a délelőtti boltmenet alkalmával Dávid kiszúrta az apja által is kéthetente emlegetett kocsit („márpedig eccer veszek magamnak egy ilyet, akármit mondasz!!!” – mintha mondanék….ááááááá…. csak halkan meg szokatm jegyezni, hogy húzzon bele, mert bizonyos kor után a pasik ölég viccesen festenek egy ilyen verdában), és alig lehetett mellőle elrángatni. Pláne, hogy piros volt, ami a gyerek kedvenc színe, bármit meglát pirosat, kiabál: pios, pios!Gondolom ezen élmény hatására aznap az összes útjába akadó piros járműbe beült, de nagyon csodálkoznék, ha végleg megalkudna bármelyikkel is. Apja szerint a gyereknek megvan az érettségi ajándék…haha.
Délután a nagyival voltak bábszínházazni is, este meg megtekintették a Balcsiparton a tűzijátékot, ahol is csórikám nem tudta eldönteni, hogy most akkor ez tetszik-e neki, vagy inkább fél tőle… De amikor az apja befogta a fülét, akkor eldőlt, vigyorogva nézte végig a továbbiakban a műsort.