Végre itthon

Na, lezárult a nyaralós időszak… Ma hazajött Dáj meg Apa, jött velük a Katika látogatóba meg babanézőbe, meg a Klári nagyi, hogy az utolsó héten még besegítsen nekem… Elsején kezdődik az óvoda (bölcsőde), nem baj, ha addig nem egyedül leszek a két gyerekkel… Nagyon vártam már, hogy megjöjjenek, okés, jó volt egyedül, kicsit egymásra találtunk Gáborral, de most már elég volt.

A Dávidnak is használt, hogy megint csak egy kicsit egyedül őrá irányult minden figyelem, ugyanis eddig még nem írtam (mindig volt más), de amikor G.t hazahoztuk a kórházból, Dávid addig szinte teljes nappali szobatisztasága egy csapásra megszűnt. A pisik is becsurogtak elég gyakran, de a nagydolog meg szinte kizárólag a kisgatyában kötött ki…. És nem ám véletlenül… Észrevettük, hogy DIREKT elbújik egy csöndes kis sarokba, és már csak akkor kerül elő, amikor megvan a baleset. Tudom, hogy ez direkt volt, és 10 esetből 8szor előfordul, hogy a tesó miatt a nagyobb visszaesik (vagy ez, vagy a cumira szokik vissza, vagy követeli a cumisüveget, vagy akármi), és nem is balhéztunk vele miatta, csak mindig próbáltuk erősíteni a „te már nagy vagy” dolgot… Aztán az jutott eszembe, hogy fogadjunk, amint lemennek a Balcsira, és megint csak ő lesz a középpontban, ez megszűnik. Így is lett, az első kakecnál félre akart vonulni, de az apja megpendítette neki a bilit, és végül oda ment a produktum, és utána már nem is volt ezzel többet gond. Nyilvánvaló tehát, hogy valóban figyelemfelkeltés miatt volt az átmeneti visszaesés. Igazából attól már nem tartottam, hogy ha megint hazajön, akkor a probléma újra felmerül…

Egész jól fogadta, hogy a tesó még mindig itt van, nem vált időközben köddé, mellé telepedet az asztalra tejet inni, és kérésre megsimizte, egyszerre fürödtek (persze még nem egxy kádban), és egész jól hallgat a „kicsit csendesebben, alszik a tesó” felszólításra is. Sztem' sínen vagyunk.