A mai nap nagyon mozgalmas volt… Anyának már rögtön éjszaka kezdődött, amikor több ízben jeleztem, hogy akkor én ennék esetleg egy keveset… Így aztán reggel érthető módon nem is nagyon rohant ki az ágyból. Szerencsére itt van Klári nagyi, aki megakadályozta a t. bátyámat abban, hogy kora reggel berohanjon, így azért nem kellett már 7kor felkelniük... mert Dávid bizony néha ilyen koránkelő, főleg, ha valami érdekli… jelen esetben mondjuk én. Asszem az lehet a baj, hogy talán túl sokszor lett megígérve Neki, hogy „ha majd megszületik a Tesó, akkor majd lehet vele nagyokat játszani”, mert Ő most aztán jön, és be akarja vasalni ezt az ígéretet… egyenlőre nagy nehezen rá lehetett beszélni, hogy a mellettem való elheverés az jó játék, de ez csak 2 percig kötötte le (de legalább megvan az első közös családi fotó… jah, és Anya nem csak mímeli ám az alvást ott mellettem… konkrétan átaludta az egészet… akkor ébredt csak fel, amikor Apa ágyba hozta neki a reggelit, biotejbegríz formájában… mondta is, hogy okés, jöhet a harmadik gyerek… de amikor Apa szeme erre felcsillant, lélegzetvétel nélkül hozzátette, hogy „2 év múlva”).
A délelőtt további részét én spec. átaludtam, kivéve az evéseket, de jól is tettem, mert délután nagy vendégsereg érkezett…
A „nagy” jelző egyébként több szempontból is találó: számszerűleg, ugyanis elég sokan jöttek, konkrétan a Vira mama, Zsófi és Fecó, valamint Bototnd..
Namost: Botond nekem unokatestvérem ugyebár konkrétan unokabátyám, tehát nálam idősebb, ergo nagyobb… nade ennyivel… Mindenki meglepődött… eddig ugyanis (szóval az elmúlt 3 hónapban, mióta Botond megszülettt), Ő volt a kisbaba a családban. Hát, a kisbabaság ma új értelmet kapott, fotó mellékelve… Nem gondolnátok, hogy csak 3 hónap van köztünk, mi??? Én se… bele kell húznom, bár Dávid méreteit elnézve nem lesz könnyű dolgom…
A délután egyébként nagyon jól telt, Apa még sütit is sütött, volt pizza (azt a donpepe sütötte), ettől persze mindenki elájult (kivéve Anyát, ő félálomban evett), Dávid spontán léggitár bemutatóval szórakoztatott minket, mindenki egyszerre beszélt, úgyhogy jól elvoltunk.
Késő délután Anya, Zsó meg Bobó Apával és a Klári nagyival együtt elmentek a Brendonba „körbenézni” (ez Apának elég sokba került), úgyhogy újabb rugikkal lettem gazdagabb, Anya kapott pár szép pólót, közben Vira mama és Fecó voltak a bébiszitterek. Részemről átaludtam Anya eltávját, úgyhogy nagy gond nem volt, Boti meg amúgy is apás eléggé, Dávidnak meg mindegy, csak valaki legyen neki közönségnek.
Estefelé aztán zsófiék hazamentek, de Vira mama maradt, hogy a következő másfél hétben segítsen Anyának, merthogy Klári nagyi holnap reggel hazamegy, Apa meg dolgozni… bár állítása szerint úgysem éri meg a reggelt, mert ezt nem lehet túlélni, hogy enniy idő után valaki csak úgy visszamenjen dolgozni… Anya azért megnyugtatott, hogy ez csak szöveg, nem leszek félárva, de láttam rajta, hogy Ő is rühelne dolgozni menni… nem tudom, miért gondolja, hogy neki kevésbé lesz strapás… Asszem túl jó voltam eddig… namajd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése