Itt az alkalom, hogy most már én is szóhoz jussak (ami úgy látom, egy ekkora dumás családban nem lesz egyszerű), és legelőször is bemutatkozzam: én vagyok a bizonyos Csöpp munkanéven elhíresült Tesó, valódi nevemen Gábor (nem Gáborka főleg nem Gabi…Anya szerint, ha már becenév, akkor találó legyen egyetértek vele. Úgyhogy Gabika is dobódik értelemszerűen. Csöpp. Az még lehet….bár hogy meddig, az majd kiderül.). szóval, jelentem megérkeztem, és innen kezdve majd én is próbálom tevékenyen kivenni a részemet a blogból is, meg a szülők lefárasztásából is.
Nos, most szeretném megköszönni Anya nevében a születésemkor nekünk segítő embereknek a közreműködést: először is Doki bácsinak (Dr. Székely István), akinél már Dávid is született, csak Anya akkor valahogy elfelejtett velük közös fotót csinálni. Anya is és apa is nagyon szereti a Dokit, és most már én is, mert olyan pikkpakk kiemelt, hogy nem volt időm nagyon kétségbe esni, és hamar Anya nyakánál találhattam magam, megkímélt engem egy csomó felesleges cécótól…meg különben is, nagyon jó fej, mindennap bejött hozzánk megnézni minket, amíg bent voltunk a kórházban.
Köszönjük Krisztinek, a szülésznőnek is a segítséget, meg az NSTket, meg a nyugtatást, meg az infúziót, meg mindent ;-)
Meg úgy általában asszem az összes dolgozót felsorolhatnám itt, mert MINDENKI tényleg nagyon aranyos volt….hiába aludtam olyan nagyon sokat, azért félálomban hallottam ám, hogy mindenki milyen kedvesen elbeszélgetett Anyával, amikor bejött hozzánk, a takarító nénitől elkezdve a csecsemős nővéreken át a Bori nővérig, aki mint kiderült SZINTÉN ott volt, amikor Bátyó megszületett…
Megmutatom a szobánkat, nagyon jó kis szoba volt (illetve nagyon jó nagy szoba), és ottan van felette pár kép a tegnap esti első fürdésemről is (már ha a születés utáni csutakolást nem számítjuk). Nem mondom, hogy ez lesz életem legnagyobb élménye (legalábbis most Anya azzal bíztat, hogy azért még történnek majd érdekes dolgok velem), de az tény, hogy fürcsi után még jobban aludtam (márha ez egyáltalában lehetséges).
Sokan voltak nálam látogatóban, nem is tudtam mindenkinek elsőre megjegyezni a nevét, de a Bátyóra azért emlékszem, meg Apára... de majd lesz még idő mindenkit megjegyezni. Mindent összevetve pozitíbóv a véleményem az életről így az első napok alapján…jöhet!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése