Eregetés

A mai délelőtt legnagyobb része (tekintettel a dögmelegre) a medencében telt (persze csak a szerencsésebbeknek… Apának dolgoznia kellet, Anya még nem jöhetett be, a Gábort meg valahogy nem is kérdezte senki). Nagyon jó móka volt, főleg, amikor a Papa a nyakába vett, majd ő lebújt a víz alá, így messziről egész úgy néztem ki, mint aki a vízen ül…Állítólag régen a Megváltó is valami ilyesmit csinált, de Anya szerint mi nem vagyunk vallásosak, és még ha azok is volnánk, akkor is beképzeltségre vallana egyáltalán szóbahozni ilyesmit… nem is ezért teszem, csak amiatt, hogy el tudjátok képzelni a látványt. Ja, hogy van fotó? Jó, akkor ez felejtős. Egyszerűen csak úszkáltunk, játszottunk, egészen ebédig, majd a Papának sajna el kellett indulni haza, de a Mama itt maradt még pár napra…
Délután meg Apa hozott nekem 4 lufit, olyan égreszállós fajtát, és kötöttek rá nekem egy naaaaaaagyon hosszú tekercses szalagot, így aztán nagyon-nagyon magasra is fel tudtam őket engedni, aztán meg visszahúzni… Most már egész megértem Malackát, hogy miért a lufit találta a legmegfelelőbb ajándéknak…valóban nagy buli!
- Volt, egészen addig, míg az egész fenn nem akadt a szomszéd fáján… a gyerek persze visongott, hogy vissza akarja kapni, de elég reménytelennek tűnt a dolog, de aztán egy erősebb rántással 3 kiszabadult, mindössze egy maradt az ágak között…persze mondanom se kell, hogy azt az egyet úgy megsiratta… Mondogatta, hogy „lila ufi, lila ufi”. Gondolom, ha a zöld akadt volna fel, akkor az lett volna a gond…mindegy, azért megérte a dolog, csuda édes volt, ahogy eregetett… (lufit. Nem szól be.)